Seite 267 [267]
OCR
A kutatási eredmények formális összefoglalása e 265 részközösség kölcsönösen oppozicionális együttélése nem kedvez a kulturális transzferfolyamatoknak. A színterek különbözősége ellenére az egyértelmű, hogy az együtt élő etnikai részközösségek közül az oláh cigány csoportok rendelkeznek a legtöbb és leginkább archaikus néprajzi jelentőségű etnokulturális hagyományelemmel. Noha ezek akkulturációja is előrehaladott, és ezért már nem alkot szerves komplex rendszert, ennek ellenére a mindennapi élet gyakorlatait tekintve az oláh cigány közösségekben figyelhető meg leginkább a hagyomány normatív hatása. A harmadik vizsgált etnikai csoport a romungrók lokális közösségei, amelyeknél szintén településenként eltérő etnokulturális sajátosságokat fedezhettünk fel a hosszú távú együttélés eredményeként. Nyírvasváriban az oláh cigányok irányából érkező kulturális interferenciális hatások révén nagymértékű keveredés figyelhető meg a helyi romungró közösséggel. Ezzel szemben a másik két településnél az erősen akkulturálódott és kevés karakteres kulturális jellemzőt felmutató romungrókkal az interferenciális hatások mind a magyar, mind az oláh cigány részközösségek irányába kevésbé intenzívek. A kutatási eredmények alapján láthatóvá vált, hogy a helyi etnokulturális hagyományokra, vagyis ennek a közösségben még tetten érhető vagy revival jelenségként felkarolt formájára épülő civil közösségszerveződéseknek jelentősége van. Egyrészt fontos kiemelni ezek identitáserősítő funkcióját, és az etnikus szervezetek esetében - tehát, amikor egyetlen etnikai részközösségből érkeznek a szervezet tagjai — a többi együtt élő közösséggel szembeni kulturális határok fenntartásának az igényét. Ugyanakkor a közösségszervezeteknek és elsősorban a transzetnikus kulturális vagy társadalmi szerveződéseknek jelentős szerepe van a helyi cigányság perifériális léthelyzetéből következő nehézségek kezelésében, valamint a lokális társadalom belső konfliktushelyzeteinek, a részcsoportok közötti szembenállásnak a feloldásában is. Ezt a kutatási színterek közül jól szemlélteti a Nagyecseden feltárt és vizsgált nagyszámú civil szervezet bonyolult hálózata. A jelen munkában megvalósított elemzés kiinduló előfelvetésével, a hagyomány a közösségfolyamatokra gyakorolt hatásának az összefüggésében a három nyírségi településen elvégzett kutatás alapján megfogalmazható az etnikai együttélés szituativitásának szabálya. Ez azt jelenti, hogy a kortárs vidéki, perifériális helyzetben lévő, több etnikai közösség együttélési színtereként működő települések, amelyek objektív szocioökonómiai és szociokulturális alapadottságaikat tekintve nagyon hasonlóak, társadalmi közösségfolyamataikat és etnikai együttélési viszonyaikat
