Seite 267 [267]
A kutatási eredmények formális összefoglalása e 265
részközösség kölcsönösen oppozicionális együttélése nem kedvez a kul¬
turális transzferfolyamatoknak.
A színterek különbözősége ellenére az egyértelmű, hogy az együtt élő
etnikai részközösségek közül az oláh cigány csoportok rendelkeznek a
legtöbb és leginkább archaikus néprajzi jelentőségű etnokulturális hagyo¬
mányelemmel. Noha ezek akkulturációja is előrehaladott, és ezért már nem
alkot szerves komplex rendszert, ennek ellenére a mindennapi élet gya¬
korlatait tekintve az oláh cigány közösségekben figyelhető meg leginkább
a hagyomány normatív hatása.
A harmadik vizsgált etnikai csoport a romungrók lokális közösségei,
amelyeknél szintén településenként eltérő etnokulturális sajátosságokat
fedezhettünk fel a hosszú távú együttélés eredményeként. Nyírvasváriban
az oláh cigányok irányából érkező kulturális interferenciális hatások révén
nagymértékű keveredés figyelhető meg a helyi romungró közösséggel.
Ezzel szemben a másik két településnél az erősen akkulturálódott és kevés
karakteres kulturális jellemzőt felmutató romungrókkal az interferenciá¬
lis hatások mind a magyar, mind az oláh cigány részközösségek irányába
kevésbé intenzívek.
A kutatási eredmények alapján láthatóvá vált, hogy a helyi etnokultu¬
rális hagyományokra, vagyis ennek a közösségben még tetten érhető vagy
revival jelenségként felkarolt formájára épülő civil közösségszerveződé¬
seknek jelentősége van. Egyrészt fontos kiemelni ezek identitáserősítő
funkcióját, és az etnikus szervezetek esetében - tehát, amikor egyetlen
etnikai részközösségből érkeznek a szervezet tagjai — a többi együtt élő
közösséggel szembeni kulturális határok fenntartásának az igényét.
Ugyanakkor a közösségszervezeteknek és elsősorban a transzetnikus kul¬
turális vagy társadalmi szerveződéseknek jelentős szerepe van a helyi
cigányság perifériális léthelyzetéből következő nehézségek kezelésében,
valamint a lokális társadalom belső konfliktushelyzeteinek, a részcsopor¬
tok közötti szembenállásnak a feloldásában is. Ezt a kutatási színterek
közül jól szemlélteti a Nagyecseden feltárt és vizsgált nagyszámú civil
szervezet bonyolult hálózata.
A jelen munkában megvalósított elemzés kiinduló előfelvetésével, a
hagyomány a közösségfolyamatokra gyakorolt hatásának az összefüggé¬
sében a három nyírségi településen elvégzett kutatás alapján megfogal¬
mazható az etnikai együttélés szituativitásának szabálya. Ez azt jelenti,
hogy a kortárs vidéki, perifériális helyzetben lévő, több etnikai közösség
együttélési színtereként működő települések, amelyek objektív szocioöko¬
nómiai és szociokulturális alapadottságaikat tekintve nagyon hasonlóak,
társadalmi közösségfolyamataikat és etnikai együttélési viszonyaikat