Seite 202 [202]
OCR
200 e III. A LOKÁLIS SZÍNTEREK KORTÁRS KÖZÖSSEGFOLYAMATAI KORTÁRS LOKÁLIS KÖZÖSSÉGEK KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATÁNAK ÁLTALÁNOS ÖSSZEFÜGGÉSEI A vidéki lokális kisközösségek, a paraszti helyi társadalmak antropológiai szemléletű kutatását és a téma általános elméletének kidolgozását Robert Redfield kezdeményezte az 1950-es évek közepén." Az életpálya utolsó éveiben írt nagyhatású munkái sorozatot képeztek és a közösségek holisztikus szemléletű vizsgálatának lehetőségét tanulmányozták." Redfield kiindulópontja az volt, hogy az olyan lokális kisközösségeket, mint a falvakban élő parasztság egészként kell értelmezni, önálló, komplex és autonóm szociokulturális jelenségként tanulmányozni. Bár elméletét elsősorban saját, a mexikói Yucatan-félsziget falvaiban végzett kutatásaira alapozva fejtette ki." A kisközösségek antropológiai szemléletű kortárs kutatása szempontjából Redfield megalapozó érveinek, a kisközösséget fogalmi értelemben meghatározó alapfeltételeknek a többsége már elavult. A városi és a vidéki (népi rurális) közösségek dichotómiáját, Redfield egyik kiinduló szempontját már a közvetlen kortársak is kritizálták." Ezzel szemben több olyan meghatározó általános szempont rögzítése is köthető munkásságához, amelyek mind a mai napig érvényesek a lokális társadalmak közösségeinek tanulmányozására vállalkozó kutatások, tehát a kortárs vidéki kistelepülési etnikai együttélési helyzetek vizsgálata számára. A lokális kisközösség tulajdonsága, hogy tagjai rendelkeznek konkrét csoporttudattal (identitással), belső homogenitás jellemzi őket, konkrét helyhez köthetők, kisméretűek — 46 Redfield elképzeléseinek alapjait tekintve, amint ezt Julien Steward is megállapította, Tönnies elméletére vezethető vissza, aki a rokonsági viszonyok lazulását eredményező modernizációs folyamat eredményekért írt arról a megkülönböztetésről, hogy a közösseg (Gemeinschaft) mikent alakult ät tärsadalommä (Gesellschaft), ahol az egyen (Individuum) valt a szervezödes alapegysegeve. Tönnies értelmezésében az emberi történelem fejlődésének lényeges fordulópontja volt, amikor a kisközösségeket a nagyobb közösségek váltották fel. (vö. Tönnies 2004; Steward 1956: 564; Cohen 2001: 22.) Az 1953-ban megjelent The Primitive World and its Transformation című munkájában, azokat a civilizációs és társadalmi közösségfolyamatokat írja le általánosan, amelyek a kultúrák fejlődését a városiasodást megelőzően jellemezték. A gondolat kifejtését aztán két további könyvben a kisközösségek általános tulajdonságait tanulmányozó The Little Community (1955) és a kifejezetten a paraszti társadalmak közösségeinek elméleti leírását megvalósító Peasent Society and Culture (1956) fejezeteiben valósította meg. Vö. Redfield 1967a; 1967b; 1953. 48 A kisközösségek elméletéhez Redfield a saját kutatásai mellett elsősorban Evans-Pritchard a nuerek között végzett eredményeire támaszkodott. 4 Vö. Mintz 1953. 44 S
