Seite 113 [113]
OCR
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 111 valamint a vele érintkező (együtt élő) csoport is másként azonosítja magát. Az identifikáció értelmezése során is döntő a szituatív elemzés." A befogadó fél és az asszimilálódó fél identifikációja közötti eltérés azonosítása fontos feladat." A magyar-—cigány együttélési helyzetek vizsgálata esetében is fontos elemzési szempont az identifikáció iránya, amikor is az alacsonyabb státuszú csoport tagjai a magasabb társadalmi státuszú közösség elvárásaihoz igazodva próbálják magukat meghatározni. Yinger a strukturális integráció alatt az asszimiláció azon folyamatát érti, , melynek során a két vagy több, korábban elkülönülő alsóbb szintű társadalom egységből a közös interakciók szintjére jutnak az emberek."?5 Ennek egyik első fontos lépéseként a közös munkavégzési körülményeket emeli ki Yinger, ami az asszimiláció folyamatának egyik meghatározó pontját képezi." A közös találkozási alkalmak és munkavégzési helyzetek olyan érintkezési térként és eseményként funkcionálhatnak, amelyek révén a benne résztvevő felek között kulturális kölcsönhatás, biológiai keveredés és identifikációs hasonulás következhet be. Mindez még nem vonja automatikusan maga után azt, hogy teljes hasonulás történjen az így érintkező csoportok között, hiszen az asszimiláló fél részéről tudatos vagy szándékos elutasítás történhet ennek elkerülése végett. A hazai etnikai részközösségek közötti kapcsolatviszonyban számos esetben találkozhatunk az asszimilálódó fél részéről történő elutasítással, aminek fő mozgatórugója a teljes hasonulás elkerülése, tehát az önazonosság fenntartása, valamint az etnikus értékekkel járó előnyök megtartása." 26 Vö. Yinger 2002. 24 À roma- nem roma meghatározás problematikája is főként ebből a fajta identifikációs nehézségéből fakad. Kit tekintek romának? Azt, aki annak vallja magát, vagy azt, akit a közössége tart annak? Esetleg mindkét állításnak igaznak kell lennie? 265 Yinger 2002: 31. 266 A kortárs asszimilációkutatások a munkaerő-piacon való érvényesülést és magát a munkatevékenységet a szociokulturális hasonulást előmozdító egyik kiemelkedő fontosságú tényezőjeként kezelik. A sikeres munkavégzés a munkakultúra elsajátítását feltételezi, ami a makrokörnyezet értékvilágának az átvételével jár. A kutatások többsége a migrációval előálló munka-asszimilációs helyzetek következményeit tanulmányozza, de olyan általános megállapításokat is tartalmaz, amelyek a magyarországi cigányság társadalmi beilleszkedési folyamatainak értelmezésekor is hasznosíthatók. Vö. pl. Alcobendas-Rodriguez-Planas 2010. Az önszegregáció nem csak az asszimilációs hatásokkal szembeni elhatárolódás tudatos következménye lehet. Gyakran a kisebbségi aktivitás, szociális lobbi tevékenységének spontán következményekért figyelhető meg. Például a szegregátumban létrehozott szolgáltatások — egészségügyi, oktatási — az interakció csökkenését eredményezi és hozzájárul az izoláció fenntartásához. Vö. Molnär-Kai A. 2003: 96. 26! S
