Seite 113 [113]
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 111
valamint a vele érintkező (együtt élő) csoport is másként azonosítja magát.
Az identifikáció értelmezése során is döntő a szituatív elemzés." A befo¬
gadó fél és az asszimilálódó fél identifikációja közötti eltérés azonosítása
fontos feladat." A magyar-—cigány együttélési helyzetek vizsgálata eseté¬
ben is fontos elemzési szempont az identifikáció iránya, amikor is az ala¬
csonyabb státuszú csoport tagjai a magasabb társadalmi státuszú közös¬
ség elvárásaihoz igazodva próbálják magukat meghatározni.
Yinger a strukturális integráció alatt az asszimiláció azon folyamatát érti,
, melynek során a két vagy több, korábban elkülönülő alsóbb szintű társa¬
dalom egységből a közös interakciók szintjére jutnak az emberek."?5
Ennek egyik első fontos lépéseként a közös munkavégzési körülmé¬
nyeket emeli ki Yinger, ami az asszimiláció folyamatának egyik meghatá¬
rozó pontját képezi." A közös találkozási alkalmak és munkavégzési hely¬
zetek olyan érintkezési térként és eseményként funkcionálhatnak, amelyek
révén a benne résztvevő felek között kulturális kölcsönhatás, biológiai
keveredés és identifikációs hasonulás következhet be. Mindez még nem
vonja automatikusan maga után azt, hogy teljes hasonulás történjen az így
érintkező csoportok között, hiszen az asszimiláló fél részéről tudatos vagy
szándékos elutasítás történhet ennek elkerülése végett.
A hazai etnikai részközösségek közötti kapcsolatviszonyban számos
esetben találkozhatunk az asszimilálódó fél részéről történő elutasítással,
aminek fő mozgatórugója a teljes hasonulás elkerülése, tehát az önazonos¬
ság fenntartása, valamint az etnikus értékekkel járó előnyök megtartása."
26 Vö. Yinger 2002.
24 À roma- nem roma meghatározás problematikája is főként ebből a fajta identifiká¬
ciós nehézségéből fakad. Kit tekintek romának? Azt, aki annak vallja magát, vagy
azt, akit a közössége tart annak? Esetleg mindkét állításnak igaznak kell lennie?
265 Yinger 2002: 31.
266 A kortárs asszimilációkutatások a munkaerő-piacon való érvényesülést és magát a
munkatevékenységet a szociokulturális hasonulást előmozdító egyik kiemelkedő
fontosságú tényezőjeként kezelik. A sikeres munkavégzés a munkakultúra elsajá¬
títását feltételezi, ami a makrokörnyezet értékvilágának az átvételével jár. A kuta¬
tások többsége a migrációval előálló munka-asszimilációs helyzetek következmé¬
nyeit tanulmányozza, de olyan általános megállapításokat is tartalmaz, amelyek a
magyarországi cigányság társadalmi beilleszkedési folyamatainak értelmezésekor
is hasznosíthatók. Vö. pl. Alcobendas-Rodriguez-Planas 2010.
Az önszegregáció nem csak az asszimilációs hatásokkal szembeni elhatárolódás
tudatos következménye lehet. Gyakran a kisebbségi aktivitás, szociális lobbi tevé¬
kenységének spontán következményekért figyelhető meg. Például a szegregátum¬
ban létrehozott szolgáltatások — egészségügyi, oktatási — az interakció csökkenését
eredményezi és hozzájárul az izoláció fenntartásához. Vö. Molnär-Kai A. 2003: 96.
26!
S