Oldal 109 [109]
OCR
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 107 elemzésére építette." Mindez azt is jelenti, hogy az asszimiláció fogalmi keretei között a társadalmi hasonulás általánosan érvényes tulajdonságai, mint például az izolációs és szegregációs események is leírhatók. A hasonulási folyamat részleteinek a leírására az 1950-60-as években új elmélet született, ami az asszimilációt egy jól elkülöníthető szakaszokból álló folyamatkért tárta fel. Milton Gordon amerikai társadalomtudós, szociológus modelljében az asszimiláció folyamatának hét szakaszát különítette el, amely lényegében modellezi egy bevándorló csoport és a befogadó társadalom találkozásakor az asszimilálódó (bevándorló) fél esetében bekövetkező változásfolyamatokat.?" Gordon elképzelése szerint az asszimiláció folyamatának mind egyéni, mind csoportszinten lejátszódó folyamatait képes modellezni elmélete, ahol az egyes szakaszok egymásra épülnek, és az utolsó fázis jelöli a teljes beolvadást. A kiteljesedett asszimiláció az, amikor már semmilyen módon nem különböztethető meg az asszimiláns a befogadó féltől. A gordoni-modell elsö szakasza - amely a migrációval kialakuló együttélési helyzetek leírására alkalmas — a , megérkezés", amikor a két , idegen" csoport tagjai találkoznak egymással. Az így létrejövő helyzet, amely során lehetőség nyílik a kulturális jegyek átvételére, cseréjére. A kulturális asszimilációnak nevezett szakaszban a befogadó fél kulturális mintáinak, normáinak az átvétele figyelhető meg, és ez eredményezi az akkulturációt. Gordon fontos megállapítása, hogy a megkezdett akkulturáció nem vonja maga után szükségszerűen a hasonulás következő szintjeit, tehát a folyamat nem minden esetben végződik teljes asszimilációval. A második szakaszt strukturális asszimilációnak (integráció) nevezi Gordon, amely az asszimilációs folyamat egyik fontos mérföldköve, ugyanis álláspontja szerint, ha az asszimilálódó fél eljut ebbe a szakaszba, akkor az asszimilációs folyamat részben felgyorsul, részben pedig visszafordíthatatlanná válik, tehát idővel teljessé válhat. A strukturális integráció szakaszára jellemző, hogy az asszimilálódó személy, személyek csoportjai a társadalomba oly módon illeszkednek be, hogy bekapcsolódnak a befogadó fél intézményi hálózatába — munkát vállalnak, adót fizetnek — és a befogadó közösség normáit magukra nézvést érvényesnek tekintik. Ugyanakkor a saját közösségükben a kulturális kötődéseik egy részét továbbra is fenntartják. Következő kiemelkedő jelentőségű szakasznak a vegyes házasságok nagy számban történő előfordulását tekinti. Az így létrejövő biológiai 256 Park-Bourgess 1921: 253-257. 257 V6. Gordon 1964.
