Az asszimiláció kifejezés gyűjtőfogalom, amely alkalmas a szociokultu¬
rális változások folyamatainak a leírására. A latin assimulo igéből szárma¬
zik, alapjelentése szerint valami máshoz történő hasonulást fejez ki. A foga¬
lom etnikai, nyelvi, vallási és kulturális, valamint az egyéni és a csoportos
viszonyrendszerekben bekövetkezö vältozäsfolyamatokat is jelölhet.”” Az
asszimiláció alkalmas a hosszú távú etnikai együttélési helyzetek követ¬
kezményeinek a leírására, a kategória alkalmazásával megjelölt jelenség
történeti tapasztalat és kortárs szociokulturális tény.
Szerteágazó felfogásai léteznek az asszimiláció elméleteknek, ezek
közül a kozép-kelet-eurdpai cigany—magyar egyiittélés asszimilációs
következményeinek az elemzésére csak néhány megközelítés alkalmas.
Az asszimiláció fogalmának jelentésváltozásait, szempontunkból fonto¬
sabb elméleteinek kibontakozását nyomon követhetjük Észak-Amerika
benépesedésének történetén keresztül. Ehhez kapcsolódóan az amerikai
társadalomelméletek közül fontos kiemelnünk Robert Ezra Park, Milton
Gordon, Milton Yinger és Nathan Glaser munkásságát. Az európai társa¬
dalomkutatások alapjául szolgáló amerikai elméletekben kidolgozott
asszimiláció-felfogás azonban csak részben alkalmas műveleti kategória
az Európában lejátszódó együttélési helyzetek azonosítására. Ennek oka,
hogy esetünkben, és különösen Közép-Európában, az együtt élő etnikai
részközösségek más-más módon és eltérő történeti folyamatok eredmé¬
nyeként kerültek azonos lakóhelyre. Az elemzésben alkalmazott asszimi¬
lációelméleti összefüggések bemutatására Biczó Gábor társadalomkutató
munkásságához kapcsolódva térünk ki.
Az asszimiláció fogalmának társadalomtudományi története elválaszt¬
hatatlan az etnicitás kérdésétől. Az etnicitás komplex jelenségét eredetileg
politikai és társadalompolitikai kérdésként tanulmányozták. A téma első¬
ként a 19-20. század fordulóján jelent meg a társadalomtudományokban,
és elsősorban az asszimilációs folyamat vizsgálataként elemezték.?" Az