Oldal 104 [104]
102 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
Az egykor gazdag és színes szellemi kulturális élet elsorvadásának oka
elsősorban nem a többségi társadalom által gyakorolt asszimilációs törek¬
vésekben keresendő. Az oláh cigány közösségek esetében a folklórelemek¬
ben még nyomokban feltárható archaizmus éppen a jelenünkben, az akkul¬
turációs folyamatok eredményekért kerül ki a kulturális életből. A kultúra
közösség-összetartó funkciói átalakultak, a makrotársadalmi viszonyok
eredményeként megbomlottak, és ez egyfajta kulturális , hanyatlást" idé¬
zett elő. Az akkulturációs folyamat már a szocializmus időszakában is tet¬
ten érhető volt, elsősorban a telepek felszámolására irányuló adminisztra¬
tív intézkedéseknek, a foglalkozásváltásnak és a modernizáció hatására
az életmódban bekövetkező változásoknak a hatására. Az akkulturációs
folyamat a rendszerváltást követően egyfajta globalizációs nyomás ered¬
ményekért teljesedett ki. Ugyanakkor, mint azt a későbbi fejezetekben
bemutatjuk, éppen a kulturális örökség képezi sok esetben azt az identi¬
kus lokális eszmei alapot, amely a tanulmányozott településeken működő
egyesületi, alapítványi tevékenységek alapját képezi. A hagyományápolás,
az egykor oly nagy hatással bíró kulturális elemek újjáélesztésével a loká¬
lis színtér társadalmi együttélésében is fontos pozitív szerepet tölt be.
®
A kutatásba bevont három színtér áttekintése, a települések általános jellem¬
zőinek, a lokális társadalmat alkotó etnikai részcsoportoknak a leírását köve¬
tően, valamint a kortárs kulturális hagyománykészlet elemeinek feltérképe¬
zése eredményekért látható, hogy az együttélési viszonyok alapjai egyszerre
mutatnak számos hasonlóságot és különbséget. A Nyírség három kiválasztott
településén első megközelítésben megfigyelhető sok párhuzamosság, az együtt
élő etnikai csoportok, a gazdasági adottságok alapvető hasonlósága, a makro¬
társadalmi folyamatok azonos módon kedvezőtlen hatása olyan általános tulaj¬
donságok, amelyek megalapozzák az összehasonlító szemléletű társadalom¬
tudományi elemzés igényét. Ezzel szemben, a kutatási helyszínek között az
általános leírás alapján feltárt különbségek arra figyelmeztetnek, hogy az
együttélési helyzetek értelmezése nem épülhet a mutatkozó analógiákból leve¬
zetett egységesen érvényes szabályok (törvenyszerüsegek) iränti igenyre.
A három település együttélési gyakorlatai és az ezeket befolyásoló kortárs,
részben a lokális hagyományból táplálkozó közösségfolyamatok tanulmányo¬
zása, valamint a tapasztalatok összevetése szituatív, minden helyszínt a saját
feltételei szerint elemző szemléletre támaszkodik. A következőkben, a fenti¬
ekre alapozva, a hosszú távú lokális együttélési közösséget alkotó etnikai cso¬
portok társadalmi viszonyainak a belső folyamatait mutatjuk be.