Oldal 89 [89]
OCR
Akkulturációs folyamatok és a kortárs hagyománykészlet alakulása ? 87 sára hatott pozitívan, addig Nyírvasváriban a két helyi cigány részközösség közötti kulturális távolság áthidalásában játszott fontos szerepet. ,, Gyerekkorunkba jártunk betlehemezni. Úgy volt, hogy fehér ruha volt rajtunk, sisakot csináltunk, és az édesapám csinalt nekiink betlehemet, palcakbol, veszszőből. Hatan voltunk, négy pásztor, meg két angyal. Akkor nagyon szépen bementünk házakba, innen megkezdtük az egész falut bejárni, éjfél után értünk haza. Bementünk a templomba is, ott az oltárt körüljártuk. Énekeltünk persze mindenhol. Akkor, a mi időnkbe mondom, mi a cigányok úgy voltunk, hogy elkezdtük délután olyan öt, vagy hat, vagy hét óra felé ezt az ünnepséget és akkor másnap reggelig mindig járkáltunk, házról házra. [...] Amikor ajtót nyitottak nekünk, bementünk, az első ember, aki jól tudott beszélni, köszöntötte a családot cigányul, jókívánságokkal, és akkor fogadták a vendégeket. Az volt benne a szép, amikor bementek a családhoz, felköszöntötték, zenéltek, ittak-ettek, és az a család csatlakozott hozzájuk, és együtt mentek tovább. Így egyre nagyobb létszámmal voltak. "29 A betlehemezéskor helyi karácsonyi dalokat énekeltek, amelyeket hangszeren kísértek. Maga a hangszeres kíséret is pontosan leképezi az együtt élő etnikai részcsoportok közötti érintkezés interferenciális hatásait. A cigány betlehemesek jellemző hangszere volt a citera, ami eredetileg a magyar parasztság zenei kultúrájában szervesült eszköz volt. Átvétele és használata egyértelműen magyar etnokulturális hatás. A karácsonyi énekek zenei kíséretéhez Nyírvasváriban az oláh cigányok körében is megfigyelhető volt a brácsa, ami jellemzően a romungró cigány muzsikusok által alkotott falusi vonószenekarokban használt hangszer volt." /Nekem volt egy sógorom, aki zenész volt, anyám testvérével lakott. Nyírbátorba való volt, de itt laktak. Én akkor voltam vagy 10-12 éves. És nagyon szerettem. Megtanulhattam volna prímázni vagy gitározni, de jobban megszerettem ezt a brácsot, mert másabb a hangja is, az az igazság. És ez hagyományos. Tanított engemet, több éven keresztül. Ebből a dologból, miután megtanultam, voltam köztük zenész, na meg van egy testvérem énekes Rostás Mária. Amikor a téesz megalakult, abba az időbe, igaz, hogy Budapestről jött le dr. Martin György, az minket felfedezett. Akkor az édesapám, meg a testvérsége, és azt a régi hagyományos botos táncot, mert ugye valamikor a cigányok, azok a régi 40 Saját gyűjtés: 68 éves, oláh cigány származású férfi, Nyírvasvári, 2019. 21 Vö. Kovalcsik 2001. A citera cigányzenekarokban történő használatával kapcsolatban lásd Ratkó 2002.
