OCR
78 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG a hagyományos paraszti közösségekbe." A vizsgált színtereken a viselet nem mutat az átlagos paraszti közösségektől eltérő ismérveket, teljesen átlagosnak mondható. Továbbá az alkotóelemeire vonatkozó ismeretek már csak az egyéni emlékezet szintjén nyomozhatóak. Az egykori férfiviselet a szűkülő szárú csizmanadrág, fehér ing, mellény, kalap és a mente volt, míg a női viselet részét képezte a blúz, a szoknya és a kötelező kötény. A közösségi összetartozás és a hagyományápolás részének tekinthető, hogy úgynevezett íratlan szabályok határozták meg egyes ruhadarabok viselését, illetve annak tilalmát. Eredetileg a ruhák színe utalt a viselője korára és családi állapotára, így a fiatal lányok színesebb, világos árnyalatú ruhákban jártak, míg az idősebbek a barna, sötétkék és fekete árnyalatokat viselték. A házasságkötést követően az asszonyok kendővel kötötték be a fejüket, a lányok pártát viseltek. Az élet fordulópontjaihoz kötődő események viseletét — mint például a keresztelő, lakodalom, temetés - is a lokális hagyomány által elfogadott öltözködési szabályok határozták meg." Az egykori viseletről manapság már csak a fényképek, helytörténeti gyűjtemények, valamint a helyi néptáncegyüttesek ruházatában"? találunk erre emlékeztető jegyeket. A Nyírvasváriban együtt élő három helyi etnikai részközösség egyik jellegzetes megkülönböztető jegye szintén a viselet volt. A romungró közösséget , nyakkendős cigányoknak" is hívták, ami utal egykori fő foglalkozásukra, muzsikusokként kiszolgálták a helyi és a környékbeli igényeket. A nyakkendő, a vasalt nadrág még napjainkban is megfigyelhető az idősebb generáció 6lt6zékében, de a fiatalabbakra a kihívó, színes ruhadarabok a jellemzőek. A nagyecsedi és a hodászi romungró viseletkultúrát illetően a ruházattal kapcsolatban nem beszélhetünk hagyományos viseletről vagy ennek a kollektív emlékezetben bármiféle nyomáról. Az öltözködést nem jellemezte és nem jellemzi egységes színhasználat vagy sajátos ruhadarab. Úgy tűnik, hogy kizárólag a pillanatnyi divat és a korízlés határozza meg az öltözetválasztást. A romungróktól eltérően az oláh cigányok ruházata napjainkban is jóval karakteresebb. Amint az talán a többségi társadalom képzeteiben is erősen él, az az oláh cigány kultúrával kapcsolatos, az egyik legmeghatározóbb 191 Fülemile 1991. 12 A viseletszabályok tájegységenként vagy akár településenkénti változatossága mellett a téma kutatói fontos általános szabályokat is megállapítottak. Ilyen például a korosztályokra jellemző viseletkultúra normatív funkcióinak rendszere. Vö. például Takács 1995. 3 A viselet lokális mintázataira láthatunk mintát például a Nagyecseden működő néptáncegyüttes esetében. Bővebben lásd a 3. fejezetet.