Seite 80 [80]
78 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
a hagyományos paraszti közösségekbe." A vizsgált színtereken a viselet
nem mutat az átlagos paraszti közösségektől eltérő ismérveket, teljesen
átlagosnak mondható. Továbbá az alkotóelemeire vonatkozó ismeretek
már csak az egyéni emlékezet szintjén nyomozhatóak. Az egykori férfivi¬
selet a szűkülő szárú csizmanadrág, fehér ing, mellény, kalap és a mente
volt, míg a női viselet részét képezte a blúz, a szoknya és a kötelező kötény.
A közösségi összetartozás és a hagyományápolás részének tekinthető,
hogy úgynevezett íratlan szabályok határozták meg egyes ruhadarabok
viselését, illetve annak tilalmát. Eredetileg a ruhák színe utalt a viselője
korára és családi állapotára, így a fiatal lányok színesebb, világos árnya¬
latú ruhákban jártak, míg az idősebbek a barna, sötétkék és fekete árnya¬
latokat viselték. A házasságkötést követően az asszonyok kendővel kötöt¬
ték be a fejüket, a lányok pártát viseltek. Az élet fordulópontjaihoz kötődő
események viseletét — mint például a keresztelő, lakodalom, temetés - is
a lokális hagyomány által elfogadott öltözködési szabályok határozták
meg." Az egykori viseletről manapság már csak a fényképek, helytörté¬
neti gyűjtemények, valamint a helyi néptáncegyüttesek ruházatában"?
találunk erre emlékeztető jegyeket.
A Nyírvasváriban együtt élő három helyi etnikai részközösség egyik
jellegzetes megkülönböztető jegye szintén a viselet volt. A romungró közös¬
séget , nyakkendős cigányoknak" is hívták, ami utal egykori fő foglalko¬
zásukra, muzsikusokként kiszolgálták a helyi és a környékbeli igényeket.
A nyakkendő, a vasalt nadrág még napjainkban is megfigyelhető az idő¬
sebb generáció 6lt6zékében, de a fiatalabbakra a kihívó, színes ruhadara¬
bok a jellemzőek. A nagyecsedi és a hodászi romungró viseletkultúrát
illetően a ruházattal kapcsolatban nem beszélhetünk hagyományos vise¬
letről vagy ennek a kollektív emlékezetben bármiféle nyomáról. Az öltöz¬
ködést nem jellemezte és nem jellemzi egységes színhasználat vagy sajátos
ruhadarab. Úgy tűnik, hogy kizárólag a pillanatnyi divat és a korízlés
határozza meg az öltözetválasztást.
A romungróktól eltérően az oláh cigányok ruházata napjainkban is jóval
karakteresebb. Amint az talán a többségi társadalom képzeteiben is erősen
él, az az oláh cigány kultúrával kapcsolatos, az egyik legmeghatározóbb
191 Fülemile 1991.
12 A viseletszabályok tájegységenként vagy akár településenkénti változatossága
mellett a téma kutatói fontos általános szabályokat is megállapítottak. Ilyen például
a korosztályokra jellemző viseletkultúra normatív funkcióinak rendszere. Vö. pél¬
dául Takács 1995.
3 A viselet lokális mintázataira láthatunk mintát például a Nagyecseden működő
néptáncegyüttes esetében. Bővebben lásd a 3. fejezetet.