OCR
74 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG A belső lakókörnyezet etnokulturális vonásai és hagyományöröksége A lakóépületek külső etnokulturális jegyeinek leírását követően fontos szemrevételezni a lakásbelső sajátosságait. Ahogy az épületek külső megjelenése, úgy a lakásbelső is jellemezhető etnikus sajátosságokkal, olyan hagyomänyelemekkel, amelyek - mind a magyar paraszti, mind a hagyományos cigány közösségeket érintő -— az akkulturációs folyamatok ellenére fennmaradtak, és közvetve hatást gyakorolnak az együtt élő közösségek egymással kapcsolatos képzeteire. A , magyaros" vagy a , cigányos" nemcsak mindhárom színtéren hallható köznyelvi fordulatok, de a lakásbelsőt tekintve ténylegesen érzékelhető különbségekre utaló minősítő kategóriák. A kutatási színtereken élő magyar közösség esetében a lakásbelső hasonló képet mutat. A hagyományos népi kultúra korábbi időszakainak kevés olyan használati tárgya van, amely beépült napjaink vidéki lakáskultúrájába. A néhány kivételt szemrevételezve kifejezetten érdekesek a Nagyecseden megfigyelhető karosládák, melyeket napjainkban is megtalálhatunk több háznál, azonban már nem az eredeti funkciójukat töltik be. Egykor a ruhák tárolására használatos bútordarabok voltak, amelyeket jellemzően a konyhában vagy a szobában helyeztek el. Napjainkban a karosládákat nem tárolási szerepük miatt használják, hanem - egyfajta reliktumként - a régmúltra emlékeztető, a falusi idill hangulatát megidéző bútorelemként, gyakran díszítő eszközként a ház, illetve az udvar és egyéb mellékhelyiségek különböző pontjain figyelhetünk meg." Az etnográfiai jelentőségű hagyománykészlet a recens emlékezetben tetten érhető elemeinek feltárását szolgáló vizsgálat eredményeként az is kiderült, hogy a tájegységre jellemző díszítő motívumra, ornamentikára az interjúalanyok egyáltalán nem emlékeznek. A lakásbelső berendezését illetően a színvilágot meghatározó sajátosság az egyetlen olyan jellemző, amit minden érintett etnikai részközösség tagjai megemlítettek. Ezek szerint a magyarok lakásaiban eredetileg a bútorok színei kifejezetten sötétek voltak, míg a ház falait fehérre meszelték. A cigány közösségek háztartásait illetően tudható, hogy a házbelső berendezése igen szegényes volt, és csak a tehetősebb cigányok rendelkeztek több bútorral. Az átlag háztartásban az ágy, sifony, asztal és spór volt 186 Megfigyeléseim alapján a karosládák helye változatos: borospincékben, a házak közvetlen bejárata előtt, az udvaron, illetve szobákban is megfigyelhetőek.