Oldal 71 [71]
OCR
Akkulturációs folyamatok és a kortárs hagyománykészlet alakulása ? 69 tására nyújt lehetőséget. A pákászó életmód természetközeliségét a tárlat központi egységét képező installációval kívánja szemléltetni. A felépített nádkunyhó és annak tárgyi berendezése, valamint a különböző vadászó, halászó eszközök elrendezése az egykori életmód gazdagságának felidézését segíti elő. A lápi világ és az ahhoz alkalmazkodó életmód a lokális magyar közösség identitástudatának mai napig fontos eleme. Az árvízmentesítési és lecsapolási munkálatoknak köszönhetően Nagyecsed környékének jelentős része művelés alá vont földterületté alakult át, amely az életmód mellett megváltoztatta a lakóházak típusát, az épített környezet jellemzőit is. A paticsfalú házak helyét az 1900-as évek első felében jellemzően a tornácos házak vették át. A néprajzi tájegységek között az Alföldön a házak falát elsősorban föld alkotta. Ezeket a vályog elterjedése szorította háttérbe." A helyiekkel készült interjúk és a saját kutatási megfigyelések alapján is megállapítható, hogy a mocsár lecsapolását követően vályogból készült tornácos házakban élt a magyar lakosság Nagyecseden is. A mai városképben már csak elszórtan láthatóak régi épületek, és a helyiek ezeket a házakat az ott élők alacsony szociális státuszával kapcsolják össze. A lápi környezeti múlt jellemzőitől eltekintve Hodászon és Nyírvasváriban a magyar közösség a táji és általában az alföldi paraszti építkezési gyakorlatnak megfelelően hasonló körülmények között élt. A települések mai arculatát már kevéssé meghatározó régies épített örökség nyomai elvétve még megfigyelhetők. Leginkább a házak belső térkialakításának sajátosságai utalnak a kívülről átépített, viszont belterükben kevéssé átalakított jellemzőikkel a 20. század első harmadának hagyományos paraszti épületeire. Mindhárom kutatási színtéren a magyar közösség házainak belső helyiségeit a , klasszikus" gyakorlatnak megfelelően a pitvar, a szoba és a tisztaszoba képezte. A leírások alapján a pitvar konyhaként funkcionált, itt helyezték el a kemencét is, bár ez tényleg csak a leírások és az elbeszélések alapján rekonstruálható." A települések épített arculatának átalakulása és az itt élő lokális magyar közösségek megkésett polgárosodásának és urbanizációjának eredményeként terjedtek el a sátortetős kockaházak, amelyek a korábbi faluképek átalakulását eredményezték." Tamáska Máté kutatásaiban a jelenséget 172 Balassa-Ortutay 1979: 173-176. 18 A ház padló részét föld borította, azt fölsarazták és homokkal lehintették, vagyis a lakóházak a magyar paraszti kultúrára jellemző átlagos építményei voltak. A tornácos parasztházak helyiségeivel a mezőgazdálkodás funkcionális szükségletei szerint tagolt épületek voltak. A döngölt, tapasztott padlózat a 20. század közepéig elterjedt eleme volt a vidéki, falusi építészetnek. Balassa (főszerk.) 1997: 119—120. 174 Tamáska 2006.
