Oldal 71 [71]
Akkulturációs folyamatok és a kortárs hagyománykészlet alakulása ? 69
tására nyújt lehetőséget. A pákászó életmód természetközeliségét a tárlat
központi egységét képező installációval kívánja szemléltetni. A felépített
nádkunyhó és annak tárgyi berendezése, valamint a különböző vadászó,
halászó eszközök elrendezése az egykori életmód gazdagságának felidé¬
zését segíti elő. A lápi világ és az ahhoz alkalmazkodó életmód a lokális
magyar közösség identitástudatának mai napig fontos eleme.
Az árvízmentesítési és lecsapolási munkálatoknak köszönhetően Nagy¬
ecsed környékének jelentős része művelés alá vont földterületté alakult át,
amely az életmód mellett megváltoztatta a lakóházak típusát, az épített kör¬
nyezet jellemzőit is. A paticsfalú házak helyét az 1900-as évek első felében
jellemzően a tornácos házak vették át. A néprajzi tájegységek között az Alföl¬
dön a házak falát elsősorban föld alkotta. Ezeket a vályog elterjedése szorí¬
totta háttérbe." A helyiekkel készült interjúk és a saját kutatási megfigyelé¬
sek alapján is megállapítható, hogy a mocsár lecsapolását követően vályogból
készült tornácos házakban élt a magyar lakosság Nagyecseden is. A mai
városképben már csak elszórtan láthatóak régi épületek, és a helyiek ezeket
a házakat az ott élők alacsony szociális státuszával kapcsolják össze.
A lápi környezeti múlt jellemzőitől eltekintve Hodászon és Nyírvasvá¬
riban a magyar közösség a táji és általában az alföldi paraszti építkezési
gyakorlatnak megfelelően hasonló körülmények között élt. A települések
mai arculatát már kevéssé meghatározó régies épített örökség nyomai
elvétve még megfigyelhetők. Leginkább a házak belső térkialakításának
sajátosságai utalnak a kívülről átépített, viszont belterükben kevéssé átala¬
kított jellemzőikkel a 20. század első harmadának hagyományos paraszti
épületeire. Mindhárom kutatási színtéren a magyar közösség házainak
belső helyiségeit a , klasszikus" gyakorlatnak megfelelően a pitvar, a szoba
és a tisztaszoba képezte. A leírások alapján a pitvar konyhaként funkcio¬
nált, itt helyezték el a kemencét is, bár ez tényleg csak a leírások és az elbe¬
szélések alapján rekonstruálható."
A települések épített arculatának átalakulása és az itt élő lokális magyar
közösségek megkésett polgárosodásának és urbanizációjának eredménye¬
ként terjedtek el a sátortetős kockaházak, amelyek a korábbi faluképek
átalakulását eredményezték." Tamáska Máté kutatásaiban a jelenséget
172 Balassa-Ortutay 1979: 173-176.
18 A ház padló részét föld borította, azt fölsarazták és homokkal lehintették, vagyis a
lakóházak a magyar paraszti kultúrára jellemző átlagos építményei voltak. A tor¬
nácos parasztházak helyiségeivel a mezőgazdálkodás funkcionális szükségletei
szerint tagolt épületek voltak. A döngölt, tapasztott padlózat a 20. század közepéig
elterjedt eleme volt a vidéki, falusi építészetnek. Balassa (főszerk.) 1997: 119—120.
174 Tamáska 2006.