Oldal 52 [52]
OCR
50 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG megnevezése, amikor különböző kultúrájú személyek csoportjai közvetlen kapcsolatba kerülnek egymással, és ennek következményeként vagy az egyik, vagy mindkét csoport kultúrájában változások következnek be." Az akkulturáció eredeti kulturális antropológiai jelentése szerint csoportok és személyek egyirányú kultúravesztési folyamatát jelölte, amikor a kulturális érintkezés eredményeként többnyire a kisebbségi közösség kultúrájának meghatározó jellemzőit elhagyja, és a domináns csoport kultúrájából átvett elemeket vesz fel. Az akkulturációval foglalkozó szakirodalomban a többségi kisebbségi relációk kialakulását előidéző migrációs jelenségek tanulmányozása éppen ezért igen gyakori megközelítés. Az akkulturáció migrációs jelenségként és az etnicitással összefüggésben történő tanulmányozása elsősorban napjainkban is az amerikai akkulturáció-kutatásokban elterjedt. Ennek oka, hogy az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb befogadó társadalma, ami különösen kedvez az akkulturációs folyamatok kifejlődésének." Például Spicer megfogalmazásában az akkulturáció , két vagy több csoport kapcsolatából eredő folyamat, amely a kulturális hasonlóság növekedése felé halad"." Spicer álláspontja is az, hogy a hasonlóság kialakulása nem jelöl feltétlenül kétirányú folyamatot. Általában a gyengébbnek ítélt, kisebb létszámú közösség tagjai vagy a társadalmi hierarchia alacsonyabb szintjén lévők lesznek azok, akik a másik társadalom - az össztársadalmi megítélés magasabb szintjén álló részközösség - kulturális összetevői közül egyre több elemet építenek be saját kulturális készletükbe. Ugyanakkor a folyamat fontos következményeként mutat rá arra, hogy a kulturális értelemben vett kölcsönhatás mindkét felet érinti, ahol a kölcsönhatás ténye így független attól, hogy melyik a domináns és melyik az akkulturálódó csoport. Az akkulturációs folyamat értelmezésekor az egyén szintjén és a csoportszinten történő változásokat eltérő szempontok alapján és megkülönböztetve szokás értelmezni. A téma egyik jelentős kortárs kutatója, a kulturális antropológiai szemléletű akkulturáció vizsgálatok új hullámának elindítója, John W. Berry már a 90-es évek elején megjelent írásaiban hangsúlyozta, hogy az elemzésekben szükség van az egyéni és a csoportszempontok szétválasztására. Meglátása szerint az akkulturáció a csoportra és az egyénre gyakorolt hatása más, de egymást nem kizáró, inkább kiegészítő szempontok szerint írható le. Berry az akkulturáció csoportszinten 19 Redfield et al. 1936: 149. 120 Vö. Seth, J. et. al. 2010: 237-251. 121 Yinger 2002: 26. idézi Spicer: 1968.
