Page 44 [44]
OCR
42 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG Cigány közösségek besorolása a kutatási térségben A heterogén magyarországi cigányság különböző csoportjai történeti eredetüket, szokásaikat, nyelvüket, életmódjukat és a többségi társadalommal kialakított kapcsolataikat tekintve is eltérnek egymástól. A kutatási térségben élő cigány népesség heterogén szerkezetét meghatározó általános tulajdonságok rövid áttekintése fontos feladat azelőtt, hogy a kiválasztott három kutatópont közösségfolyamatainak részleteit tanulmányozzuk. A tágabb értelemben vett kutatási régióban az etnikai együttélési helyzetek mintázatai általában kétkomponensűek. Ez azt jelenti, hogy a térségben általában a többségi magyar közösségek és valamely betelepülő kisebbségi közösség együttélésével találkozhatunk. A 18. században a térségbe érkező szlovák nyelvű tirpákok? és a nyírség déli peremének néhány községébe telepített svábok," valamint ugyanebben az időszakban még jelentős ruszin közösségek" nyelvi és kulturális asszimilációja napjainkra gyakorlatilag lezárult. A térség településeiben a leggyakoribb etnikai együttélési helyzet a cigány-magyar reláció. A kötet alapját képező kutatás színterei esetében olyan helyszínek kiválasztására került sor, ahol a helyi magyar társadalom két másik, a romungró és az oláh cigány közösséggel él együtt. A multietnikus színtér és az itt megfigyelhető társadalmi közösségfolyamatok értelmezése feltételezi a cigányság heterogenitását meghatározó történeti, társadalmi és kulturális jellemzők a térségre vonatkozó rövid összegzését. A cigányság létszámára, életmódjára, lakhatási körülményeire és főbb csoportjaira vonatkozóan fontos kiemelni az első támpontként is használható kutatást, az 1893-as első cigányösszeírást, ahol két csoportot különböztettek meg: a letelepült és a vándorló életmódot folytató cigányok közösségét. Az összeírt, közel 275.000 roma származású személyből területi megoszlás szerint és statisztikai becslés alapján 14.000 fő élhetett az ország keleti megyéiben, Szabolcsban, Szatmár el nem csatolt részén, Hajdúban és Békésben." §5 Németh 1979: 351. 5 A Nagykároly környéki sváb falvak közül mindez két, az első világháborút követően Magyarországon maradt települést — Mérk, Vállaj — érint, amelyek etnoregionális érelemben a Szatmár részét képezik, de az elmúlt évszázadban közigazgatásilag és társadalmilag a magyarországi nyírségi környezetbe integrálódtak. Vö. Szilágyi 2017. §7 Sasvári 1996. #8 Meszäros-dr. Föti 1996: 909-910; Kemeny (szerk.) é. n.: 11.
