Oldal 280 [280]
278 § INFORMÁLIS GYAKORLATOK
hozott létre, ami a régióban élő lakosság korábbi térbeli beágyazottságának
megszüntetéséhez (a népesség fizikai áthelyezéséhez, ki- és betelepítéséhez),
továbbá a tradicionális helyek és terek egy jelentős részének lerombolásához
(pl. a belterületi kertek méretének radikális csökkentéséhez) vezetett. Ezeket
az eljárásokat Foucault összefoglalóan a munka fegyelmező technikáinak
nevezte, és azok teleologikus céljának a gazdasági termelés racionalizálását és
fokozását, az emberi test erejének maximálását és hasznosítását tekintette."
A határvidéki településeken azonban, az 1970-es évektől - tehát a kollektív
termelés és politikai intézmények megerősödésével egy időben — egy másik,
ezúttal nem fegyelmezésen alapuló eljárás felbukkanása is megfigyelhető.
Ez - az előzővel ellentétében — már nem a teljes populáció gazdasági ma¬
gatartásának szabályozására irányult, hanem sokkal inkább az egyénre, a
szubjektumra és a lakosok partikuláris identitásának (, történeti" tudatának)
átalakítására és megmunkálására. Csatóerdőn és a hozzá tartozó települése¬
ken létrehozott falumúzeum (a szobamüzeum és a skanzen)] egyes tereinek
a kialakítása, ahol a hatalom Uj normdinak naturalizacidja, historizalasa és
rituális begyakoroltatása, továbbá a vizsgált társadalmak lokális múltjának
át- és újraértelmezése la személyes emlékezetről való aktív leválasztása,
, megsemmisítése", , befagyasztása") zajlott, megközelítésem szerint ezt a
politikai törekvést tükrözte.
A rendszerváltás után a posztszocialista vidéki és regionális kulturális
elit ezzel a hatalmi diskurzussal és történelmi reprezentációval szemben
határozta meg magát, és hozta létre saját emlékezet- és nemzeti identitás-épí¬
tési projektjeit. Ez a kisebbségi elit az ukrán nemzetállam keretei között
a szocializmus politikai jelképeinek lerombolásával és a nyilvános terek
szimbolikus visszafoglalásával (új emlékezethelyek kialakítása, a szovjet
emlékművek és politikai jelképek megsemmisítése, az utcanevek átnevezése,
a falumúzeum kiállítási koncepciójának újratervezése) egy teljesen új múlt¬
és történelemkép megkonstruálását állította előtérbe. Az érintett kárpátaljai
településeken ezeknek a posztszocialista tér- és emlékezethely-képző gyakor¬
latoknak három különböző (, antikommunista", , nemzetiesítő", , lokális" és
, szakrális") diskurzusát mutattam be. S azokat a szimbolikus törekvéseket
igyekeztem ábrázolni, amelyek segítségével a rendszerváltás után a helyi és
regionális kulturális-politikai elitek az államszocializmusban metonimi¬
kusan , befagyasztott" nemzeti történelem visszaszerzésére, újraindítására,
dinamizálására és historizálására tettek kísérletet.
638 Amint azt Foucault megjegyzi, a , hasznos test politikai diskurzusá"-nak célja az , el¬
lenőrzött, betanított, használt és megfenyített testekből összetevődő embersokaság"
(Foucault 1992: 46.).