Seite 279 [279]
OCR
ÖSSZEGZÉS * 277 egyenlőtlenségek bizonyos formáit és típusait: produktív módon ellensúlyozta a vertikális (vagyis az állam és a lakosok közötti), valamint a horizontális (tehát az egyének közötti, interperszonális) gazdasági, politikai, szociális függőségi viszonyokat. Az elemzés rámutatott, hogy az informális (, népi") gazdasági stratégiák a vizsgált kárpátaljai falvak belső működésére és strukturális viszonyaira is jelentős társadalmi hatást gyakoroltak. Ezek jellemzői azonban az államszocializmusban és az azt követő piaci kapitalizmus éveiben bizonyos eltéréseket mutatnak. Az első korszakban a kolhozban alkalmazott informális technikák (pl. a munkahelyi lopásgyakorlatok) a csoporton belüli bizalmon és szolidaritáson alapultak, ami intenzív belső (közösségi) kapcsolatokat, azaz homofilikus és kifejezetten lokális társadalmi, gazdasági egyűttműködési rendszereket hozott létre. A társadalmi inteakcióknak ezt a típusát Putnam összetartó (bonding] jellegű társadalmi tőkének nevezte. Az ilyen hálózati kapcsolatokkal rendelkező lokális társadalmakra általában a kisebb rétegzettség és a magasabb fokú társadalmi kohézió a jellemző. A rendszerváltás utáni időszakban ezzel szemben a vizsgált településen a lokális közösségből kifele irányuló kapcsolatok (migráció, határon átívelő kereskedelem, csempészet stb.) dominanciája és az ún. áthidaló (bridging) társadalmi tőke"? szerepének felértékelődése figyelhető meg. Ezeknek a technikáknak az elterjedése intenzív társadalmi polarizálódással járt együtt, amely hozzájárulhat a helyi közösségek erodálódásához, vagy akár teljes megszűnéséhez is. Az informalitás — amint arra az elemzés során is igyekeztem több helyütt rámutatni - nem kizárólag a gazdasági tranzakciókhoz és cserékhez kapcsolódik.§7 A könyv két (3. és 5.) fejezetében az állam és állampolgárok, a formális és informális intézmények közötti viszonyokat a szűkebb értelemben vett gazdasági jelenségszférán kívüli mezőben - a szimbolikus térhasználat és a szimbolikus identitásépítési gyakorlatok kontextusában — próbáltam megragadni. Ennek az összehasonlító vizsgálatnak a tapasztalatai arra világítottak rá, hogy mindkét politikai rezsimben a hatalom - az állam, annak intézményei vagy a domináns politikai-kulturális elit — saját politikai céljai legalizálása érdekében behatolt a vizsgált települések lokális tereibe, és azok intenzív fizikai átalakítására, szimbolikus birtokbavételére vagy kisajátítására tett kísérletet. A szocialista korszakban mindezt két különböző tendenciában láthattuk explicit módon megnyilvánulni. Az egyik az 1960-as évek elejétől kibontakozó faluszisztematizáció és településkép-rendezés mozzanata volt. Ennek keretében a hatalom teljesen új településrészeket és utcákat (sportkomplexum, vidámpark, közösségi szolgáltatóház, új faluközpont, ipari park stb.) 636 Putnam 2000. 637 V6. Polese — Kovacs - Jancsic 2016: 45.
