Oldal 269 [269]
IDENTITÁS- ÉS EMLÉKEZETPOLITIKAI GYAKORLATOK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ® 267
5.2. Az elitdiskurzusok lokális recepciói
A fent bemutatott szimbolikus térfoglalási gyakorlatok és a hozzájuk kap¬
csolódó új nemzeti történeti narratívák — a szovjet politikai diktatúra em¬
lékezetpolitikájához hasonlóan — nem törekedtek a domináns diskurzuson
kívüli vagy annak ellentmondó történeti tapasztalatok integrálására. Ennek
megfelelően a , távoli" múlt, a nemzeti történelem (,a koräbbi aranykorok”)
néhány pontszerű eseményeinek kiragadásával és azok politikai (üjra)hasz¬
nosításával kizárták, elkülönítették a helyi társadalom hétköznapi történeti
diskurzusait; megszüntették a lokális emlékezetet és a személyesen megélt
történeti időt.
A szovjet rendszer politikai jelképeinek (utcanevek, szobrok, emlékmű¬
veknek) meghódítását, átalakítását célzó akciók ugyanakkor recepció- és
befogadástörténeti szempontból több esetben kevésbé sikeres kísérleteknek
bizonyultak. A vizsgált falvakban ma látható posztszocialista monumen¬
tumok, megemlékezési helyszínek egy jelentős része — a saját empirikus
tapasztalataim szerint - jelenleg olyan , semleges", , hideg"?! vagy kihűlt
,nem helyeket" (non-places)?? alkot, amelyekre az intenzív emlékezés helyett
inkább az egyéni és kollektív felejtés, az olvashatatlanság, a jelentések és tör¬
téneti narratívák szétesése a jellemző. A következő - szintén a falu koväcsätöl
származó - elbeszélésrészlet jól szemlélteti ezt a problémát; plasztikusan
ábrázolja, hogy például a csatóerdői Lenin-szobor helyén 2007-ben létrehozott
új, úgynevezett kuruc-emlékmű létrehozása a helyi társadalomban milyen
interpretációs nehézségeket, problémákat okozott:
,B. S.: Mi áll most a falu főterén, a Lenin-szobor helyett? B.B.: Két kard,
meg van egy tábla ott, meg egy felirat, de én közel se mentem hozzá...
Nem tudom, nem is figyeltem a feliratot, hogy Petőfi Sándort vagy kit,
Kossuth Lajost hogyhivjákolja, szimbolizálja. Nem tudom azt se, hogy mit
jelent, azt se, hogy ki állította..."
A kulturális elit kezdeményezésére újonnan létrehozott posztszocialista
emlékműveket, valamint az azokhoz kapcsolódó szemantikai zavarokat és
hermeneutikai bizonytalanságokat a faluközösség számos ironikus diskurzus
segítésével próbálja mérsékelni. A csatóerdői kuruc-emlékművet - csak hogy
a fent említett példánál maradjak - a lokális társadalom tagjai különféle
gúnyolódó elnevezésekkel: , Wilkinson penge", , Pléhvágó olló" vagy , Benkő
620 Vö. Assmann 2013: 68-73.
621 A hideg (stacionälö) és forró (kumulatív) történeti tudattal és emlékezettel rendelkező
társadalmak megkülönböztetését lásd Lévi-Strauss 2001: 261—290.
622 Augé 1995.
523 B.14., magyar férfi, Csatóerdő.