Seite 258 [258]
256 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK
5.1. Szimbolikus térfoglalás és a történelmi , múlt" konstrukciója
a posztszocializmusban
A régi (államszocialista) falusi kulturális elit, valamint a korábbi politi¬
kai-hatalmi elit a kilencvenes évek első felében tehát — a fent elmondottak
alapján — közösen végezte az új (posztszocialista) nemzeti, vallási identitás- és
emlékezetpolitikai programok megvalósítását. E törekvéseknek a kezdetektől
egyik meghatározó eleme volt a település nyilvános tereinek a szimbolikus
és fizikai visszafoglalása.
A posztszocialista korszakban egy ilyen rituális cselekvés emlékét őrzi
a Csatóerdő központjában, vagyis a falu főterén 1968-ban felállított Lenin¬
szobor eltávolításának, ledöntésének mozzanata is. Ezt a szimbolikus
tértranszformációs aktust a továbbiakban két különböző társadalmi
csoporthoz tartozó személy legy falusi értelmiségi és egy szakmunkás)
narratíváin, visszaemlékezésein keresztül mutatom be.
Az első elbeszélő a csatóerdői ,, Béke" Kolhoz egyik olyan vezető tisztség¬
viselőjétől származik, aki falusi értelmiségiként az 1990-es években a helyi
civil kezdeményezéseknek, vagyis a kárpátaljai magyarok etnikai, kulturá¬
lis, nyelvi, felekezeti jogaiért küzdő mozgalmaknak az egyik meghatározó
szereplője volt. Építészmérnökként a második világháború és a sztálinizmus
áldozatainak több emlékművet tervezett és állított (Csatóerdő, 1990; Darnó,
1995], rendszeresen részt vett a magyar nemzeti-történelmi ünnepek és
megemlékezések szervezésében; ezenkívül — a bodnyai református egyház
gondnokaként - kezdeményezője volt Kárpátalja egyik első református pa¬
rókiája felépítésének (1992) is.
J. Miklós"9 1936-ban született Bodnyán, paraszti eredetű, nagygazda
családban. 10 éves volt, amikor 1946-ban a szovjet hatóságok szüleit és
nagyszüleit , kulák"-nak minősítették. A család teljes vagyonát (lerdő- és
földterületeit, tanyáját, ingatlanjait) elkobozták, ezt követően kitelepítették
őket egy 7 km-rel távolabbi faluba. A helyi kolhozban — gazdagparaszti szár¬
mazása miatt — nem kaphatott munkát, így 15 évesen átmenetileg a vízügyi
hatóságnál dolgozott, ahol a rendszer más , osztályellenségeivel" — vallási
üldözöttekkel: papokkal, lelkészekkel, betiltott kisegyházak tagjaival"! és
600 Fiktiv keresztnév.
601 A szovjet politikai diktatúra éveiben az illegálisan működő kisegyházak - baptistäk,
adventisták, pünkösdisták, evangelisták stb. — közül a hatósági megtorlásoktól talán a
Jehova tanúi szenvedtek a legtöbbet. Ezt jól érzékelteti a Szovjet Szocialista Köztársaságok
Szövetsége Állambiztonsági Minisztériuma által Sztálinnak írt jelentés is, amelyben a
következő szerepel: , Abból a célból, hogy az országot megtisztítsák a jehovista mozgalom
földalatti szovjetellenes tevékenységétől, az SZSZKSZ Állambiztonsági Minisztériuma
szükségesnek tartja, hogy a Jehova-szekta vezető résztvevőinek letartóztatása mellett
kitelepítse Ukrajna és más köztársaságok határain túlra a Jehova tanúit az irkutszki és a
tomszki területekre. Összesen kitelepítés alá került 8576 fő (3048 család)." (Bondarchuk