Page 241 [241]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ® 239 A gazdasági kényszermigránsok körében - a településen készített élettörténeti interjúk alapján — azoknak a személyeknek az aránya a legmagasabb, akik a rendszerváltás előtti kollektív mezőgazdasági üzemekben (kolhozokban, szovhozokban) a határvidéki, magyar etnikai többséggel rendelkező települések foglalkozási és munkaszervezeti hierarchiájában alacsony presztízsű és bérű munkakörökben (fizikai-ipari segédmunkás, mezőgazdasági bérmunkás) helyezkedtek el. Az 1990-es évek elején, a tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet során e szakképzetlen, fokozatosan pauperizálódó réteg tagjai az elsők között veszítették el munkahelyeiket és kényszerültek külföldi munkavállalásra. Az ukrán állampolgárok gazdasági célú vándorlása — a nemzetközi migrációs trendeknek megfelelően - elsősorban azok felé a magyarországi nagyvárosi centrumterületek (Budapest és Pest megye, Dunántúl) felé irányulnak, ahol az országos átlaghoz viszonyítva a munkalehetőségek és bérek jellemzően kedvezőbbek."9 Így a kifejezetten rurális, magas munkanélküliséggel jellemezhető és alacsony béreket kínáló határvidéki térségben főként olyan gazdasági kényszermigránsok vállalnak munkát, akik nem tudják megfizetni a távolabbi migráció költségeit, vagy hátrányos családi, társadalmi helyzetük"" következtében kiszorultak a nemzetközi munkaerő-vándorlás jövedelmezőbbnek számító piaci (pl. kereskedelmi, ipari) szegmenseiből. Ennek a többszörösen - a kibocsátó és fogadó országban egyaránt — periférikus helyzetű migráns életpályának a legfontosabb vonásait szemlélteti Ibolya"! élettörténete is. Ibolya 1962-ben született Nagyszőlősön, nehéz körülmények között élő munkáscsaládban. Apja a helyi vasútnál dolgosokat. A szűkebb rokonsághoz (após, anyós, testvérek) tartozó idénymunkásoknak a kispaládi romák , normál" napszámot fizettek. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az adott családok tagjai, noha kölcsönös és kiterjedt társadalmi, gazdasági kapcsolatokkal rendelkeznek, a mindennapi találkozási helyzetekben nagyon gyakran egymással szemben is a magyar-roma etnikai különbsegtetelre jellemzö szimbolikus határképző mechanizmusokat alkalmazzák. A csatóerdői romák például a szabolcsi (botpaládi, sonkádi, kispaládi) rokonokat leggyakrabban a , feketeség" diszkreditáló diskurzusaiban, vagy az , élősködő cigány" toposzaiban reprezentálják (, Láttál már magyarokot IMagyarországon élő cigányokat]? Olyan feketék, mint a kökény"; ,Te, ezek temérdek pénzt, ingyen pénzt kapnak az államtul. És akkor 5 napig fognak enni-inni a városon, ilyen tortákat vesznek, ilyen szál kolbászokat vesznek. Hát annyi temérdek pénz, csak éppen azért, hogy elmulassák, eligyák"]). Ezzel szemben a kispaládi romák az Ukrajnában élő romákhoz rendszerint a civilizálatlanság, az elmaradottság, valamint a szociális elesettség képzeteit és sztereotípiáit társítják. A csatóerődi cigányok elmondásuk szerint: , úgy élnek, mint az indiánok", ,a cigánytáborokba" laknak, nagyon csóringerek, eredeti, szegény cigányok". 569 Karácsonyi — Kincses 2010a. 570 Kispaládon a gazdasági idénymunkások háromnegyede elvált vagy gyermekét egyedül nevelő nő, illetve olyan háztartásbeli személy, aki kiskorú családtaggal, rokonnal együtt keres különféle alkalmi vagy szezonális munkákat. 571 Fiktív név.
