Page 240 [240]
OCR
238 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK kapcsolataik, hétköznapi orientációjuk, életvezetési stratégiájuk stb. továbbra is elsősorban a kibocsátó településhez köti őket, azaz a fogadó települések belső világába, a faluközösségbe mélyen nem integrálódnak be. Ennek a migráns csoportnak egyik tipikus képviselője a B. család, amely 2003-ban költözött a faluba az egyik határ menti magyar településről, Csatóerdőről. A család, az ukrajnai kibocsátó településen — már a rendszerváltás előtt is — az adminisztratív-szakmai elit tagjai közé tartozott. A feleség 75 éves, módos család leszármazottja, aki évtizedeken keresztül a csatóerdői községi tanács vezető beosztású tisztségviselője volt. 80 éves férje a faluban működő egykori kolhoz főagronómusa volt, ebből a munkakörből is ment nyugdíjba az 1990-es évek közepén. Mindketten felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, két gyerekük szintén diplomás (a fiuk Ukrajnában határőrként, lányuk Romániában tanítónőként dolgozik]. A család mindkét településen saját ingatlannal rendelkezik, magyarországi lakás- és életkörülményeik azonban jóval szerényebbek az otthoniakhoz képest, ami erőteljes takarékossági törekvést jelez. A Magyarországon megszerzett nyugdíjat Ukrajnában költik el, ahol a családtagok az év nagyobb részében tartózkodnak. A céltelepülés helyszínének kiválasztásában egyedüli szempontként az államhatárhoz közeli fekvés játszott szerepet; rokonsági, baráti vagy egyéb társadalmi kapcsolattal Kispaládon korábban nem rendelkeztek. A család társadalmi kapcsolathálózata strukturálisan hierarchikus képet mutat: legerősebb individuális kötődéseik egyértelműen a származási településhez fűzi őket. Az áttelepedésüket követően azonban szekunder hálózatokat alakítottak ki a határvidéki térségben szétszórtan élő jóléti migránsokkal, akikkel intenzíven tartják a kapcsolatot. A fogadó településen élő magyarokkal kifejezetten terciális jellegű, azaz az előbbieknél egyrétegűbb, gyengébb és szituatívabb viszonyrendszereket tartanak fenn. A gazdasági idénymunkások csoportjába olyan halmozottan hátrányos helyzetű személyek tartoznak, akiknek gazdasági, társadalmi helyzetét — az előző két típushoz képest - a kibocsátó és a befogadó településen egyaránt a gazdasági és társadalmi erőforrások hiánya jellemzi. A vizsgált településen az ukrán állampolgárságú idénymunkások száma a nyári-őszi hónapokban 25-35 főre tehető. Az intenzív és folyamatos fluktuációval jellemezhető részcsoport túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, mintegy tizede azonban rendszerint ukrán, orosz vagy roma."58 568 Az ukrajnai romák magyarországi migrációjának jelenségkörével a továbbiakban nem foglalkozom. Annyit azonban - a részletek figyelembevétele nélkül — meg kell jegyeznem, hogy a vizsgált magyar-ukrán határszakasz különböző oldalain található településeken olyan roma közösségek élnek, amelyek tagjait (a határvidéki magyar népességhez hasonlóan) nagyon szoros genealógiai, rokonsági és házassági kapcsolatok fűzik össze. Kispaládon, terepmunkám idején, összesen 4 olyan roma család élt, amelyek férfi tagjai az államhatár ukrán oldaláról (Csatóerdőről) hoztak maguknak feleséget. Ezek a roma családok a nyári hónapokban uborkatermesztéssel egészítették ki jövedelmeiket. Ehhez az Ukrajnából származó feleség családjából szereztek kiegészítő munkaerőt, napszámo
