Page 228 [228]
OCR
226 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK mindig elérte a 6890-ot (167 főt), "" amely csaknem 13-szorosa volt a korabeli országos átlagnak." Az agrárszektor fejletlensége, az alacsony mezőgazdasági jövedelmek, az időszakos foglakoztatás, valamint az 1945 után többször megváltozott tulajdon- és birtokviszonyok a helyi társadalomban nagyfokú szociális, egzisztenciális bizonytalanság kialakulásához vezettek. Minderre ugyanakkor a helyi népesség egy jelentős része a hatvanas évektől egyre intenzívebb elvándorlással reagált. Ez az az időszak, amikor — a társadalmi emlékezet szerint — , szétment", , megváltozott", , megmozdult a falu", vagyis a korábbi statikus életgyakorlatokat dinamikus gazdasági stratégiák (ingäzö vagy migráns életformák) váltották fel. A gazdaság kollektivizálását elszenvedő magyar családok, a fiatalabb nemzedék tagjait az agrárszektor és a paraszti életforma elhagyására motiválták. Az aktív korú népesség az ötvenes évek végétől tömegesen hagyta el a falut és vándorolt a jobb megélhetési feltételeket biztosító városi központok felé. Az elvándorlás volumenét jelzi, hogy 1960 és 1980 között a település népessége 23,799-kal (826 főről 609 főre) csökkent. Ezzel szemben a helyi roma lakosság jelentősebb része, az építő- és/vagy a nehézipari centrumokba (Budapest, Székesfehérvár, Tatabánya, Esztergom, Miskolc, Győr, Ózd) vándorolt, ahol elsősorban a szakképesítés nélküli vagy alacsony képesítésű (betanított vagy segédmunkás) munkaköröket foglalták el.5? A faluban maradt roma családok a téeszben, főként az állattenyésztésben és a mezőgazdaságban végeztek fizikai munkát; csupán elenyésző számban kerültek be a kisegítő ipari üzemágak (varroda, ruhaipari szövetkezet, fafeldolgozó üzem) magasabb presztízsű és jövedelmű munkaköreibe. Az államszocializmusban a kollektív gazdálkodás rendszere ily módon nem eltörölte, hanem megerősítte és továbbvitte a hagyományos paraszti társadalomban kialakult korábbi hierarchikus viszonyokat: a településen továbbra is mindenki tudta, melyek a roma és nem roma családok; mint ahogyan egyértelmű volt az is, hogy melyek azok a specifikus munkakörök, 550 Az , ipar, építőipar területén" csupán 26 fő (1090), a kereskedelemben 11 fő (4,5%), a szällításban 19 fő (7,790], agazdaság egyéb ágazataiban pedig 21 fő (8,690) dolgozott. (Községi Törzskönyv 1971-1980: 7.) 1980-ban Magyarországon az aktív keresők száma 5068 840 fő volt. Ebből a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak aránya 5,499-ot (273 489 fő) tett ki. (Fóti — Kapitány — Lakatos 1997: 579.) 552 Kovai Cecília hívja fel arra a figyelmet, hogy a Kádár-korszak autoriter politikája a bérmunka intézményén keresztül bizonyos mértékig átjárhatóvá tette a romák számára a korábbi merev interetnikus határokat. A paraszti életformától eltávolodó , magyarok"-nak és az ipari bérmunkát végző , cigányok"-nak ugyanis egyaránt egy új életvezetési kerethez (a , munkás élethez") kellett adaptálódnia. A szocialista bérmunka világában való részvétel — mint ahogy Kovai megjegyzi — a romák számára maga volt a , munka", szemben azokkal a foglalkozásokkal, amelyekhez az egyes cigány csoportok a szocialista rendszer előtt évtizedeken keresztül — a , parasztok" által biztosított munkaalkalmaknak, a , magyarok" hatalmának kiszolgáltatva — egyáltalán hozzá tudtak férni (Kovai 2008: 177]. u a
