Page 193 [193]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN * 191 nek az alapelvnek a kodifikálása azonban a gyakorlatban az alkalmazottak egy jelentős részének automatikus kizárását jelentette, hiszen a helyi aktív korú népesség mintegy 3096-a a rendszerváltás időpontjában már az ipari szektorban dolgozott, ahol — a külsé felvevépiacok összeomlásával — 1994-ig az egyes gyárüzemek gyors ütemben épültek le, vagy jogutód nélkül szűntek meg egyik napról a másikra. A melléküzemágakban, gyárakban foglalkoztatott ipari bérmunkások többsége — fizetés és munka hiányában — önként vagy az üzemek felszámolása miatt 1994-ig elhagyta a kolhozt. Az ipari szektorban foglalkoztatottak jelentős része így lényegében kiszorult a tulajdonszerzés lehetőségéből — nem véletlen, hogy az említett eljárást az érintett személyek, családok általános felháborodása övezte a faluban. (,, Ezek [a kolhoz vetőségel nagyon aljadékok voltak. Aki a kolhozbul elment, azok nem kaptak semmit. Csináltak egy ilyen törvényt, hogy nekik több jusson, amivel kisemmizték a fél falut." ,Aki például vagy 20 évvel azelőtt itt hagyta a kolhozt, az már nem kapott semmit, de aki "94 tavaszán jött dógozni, fiatal iskolás, dógozott 3 hónapot, az is annyit kapott, mint aki dógozott 30 évet.""") 2. A kollektív erőforrások magánvagyonná alakításának másik tipikus gyakorlata a nagyobb értékű tulajdonelemek kiválogatása — kisajátítása vagy értékesítése — volt. Ennek egyfelől kedvezett a lassú gazdasági átmenet: vagyis a majdnem egy évtizedig tartó privatizáció, másfelől a piacgazdaság intézményesítésével kapcsolatos törvénykezések és szabályok tisztázatlansága is. A kolhozt és annak jogutódjait vezető adminisztratív-gazdasági elit az általa kiszemelt értékesebb ingatlanok, eszközök egy részét — a törvény által kötelezően előírt — tartalékalapba, illetve az adósságok finanszírozása érdekében létrehozott oszthatatlan közös alapba helyezte át. Ezeknek az alapoknak az összértéke 2000. május 29-én még elérte a 2 millió 765 ezer hrivnyát, ami a csatóerdői kolhoz teljes vagyonának mintegy 11,996-át tette ki (lásd 12. táblázat]. A tartalékalapokban található vagyonelemeket — a privatizációs hullám előrehaladtával — a kolhozvezetőségi tagok időről időre átminősítették, így azokat később szabadon értékesíthették vagy versenytársak nélkül vásárolhatták meg. Az egyik beszélgetőtársam visszaemlékezése szerint ezzel a módszerrel , apránként szépen eladogatták a kolhozt, azzal az ürüggyel, hogy most nem tudunk vetni, hát kell gázolajat venni... most jószágot kell venni. Hát akkor veszünk gázolajat, eladtunk egy buszt. Ilyen ürüggyel eladtak mindent, így adták el a technikákot. Ilyesmikre, érted, elaprózódott a kolhoz, így ment széjjel. Mire osztani kellett, már nem vót mit osztani." A privatizációs folyamatban ezért az igényjogosultak közül az egyszerű kolhozmunkások többsége általában csak a kisebb értékű vagyontárgyakhoz (elsösorban az ingösägokhoz] jutott hozzä. Az egyik interjüalany megfo476 B.9., magyar férfi, Csatóerdő. 477 B.20., magyar férfi, Darnó. 478 B.9., magyar férfi, Csatóerdő.
