Page 172 [172]
OCR
170 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK Sándor, esetleg annyi vót, hogy tavasszal a gaznak fel kellett érni a széna végett, de mondom neked, hogy azért vót kurvára rend, még a házakba is, mert a kolhozisták mindent megcsináltak. Ott még a lábnyomnak se vót szabad látszani, annyira nagy rend vót. Az egy szent hely vót, ott nem vót hancizás. Ott még én is úgy ügyeltem mindenre, hogy el se tudom neked mondani.""5 Az idézet alapos elemzése nélkül is nyilvánvaló, hogy az emlékezet az elbeszélés középpontjába olyan alanyokat állít, akiket a hatalom tárgyszerűségükben mozgat (,odacsődít") és tényleges cselekvéseiben irányít. A műveltető és cselekvő igék halmozása a szövegben [kicupákoltatta, átmosatta, kiszáríttatta, berakatta; kiraktak, kimeszeltek, felsüroltak, levizeztek, lepökhälöztak] arra utal, hogy a falusi lakosság egy része az adott színterekben a hatalom locusát naponta létrehozó és gondozó, alárendelt státuszú cselekvőként jelent meg lúgy, mint aki , mindent megcsinál"). Az utólagos elbeszélésben, vagyis az interjúalany emlékezetében a múzeum olyan helyként tételeződik, ahol nemcsak hogy , rend van", és a térhasználat a hatalom által szabályozott {a miniszter is felhúzta a papucsot, a kisember pedig , mezítláb jár be", , úgy ügyel mindenre, hogy el se lehet mondani"], de nem engedélyezett a hétköznapi szubjektivitás megjelenése: tiltottak az egyedi, emberi gesztusok (, ott még a lábnyomnak se vót szabad látszani"). Ez a heterotopikus hely tehát — a társadalmi emlékezet szerint — a hatalom által irányított, megszűrt gesztusok tere, amely a valóság tényszerűsége által kikezdhetetlen, érinthetetlen, tekintélyt parancsoló (,, szent") helyszínként tételeződött. A helyi lakosság és a múzeum közötti , távolság" fenntartásában azonban minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az intézmény gyűjteményének anyagát nem csupán nagylelkű adományok, felajánlások vagy vásárlások, hanem a helyi társadalom tagjai számára — többé-kevésbé erőszakosnak ható — bekebelezések, begyűjtések segítsége révén állították össze: a) , A múzeumnak örült mindenki, hogy van egy múzeum a faluba"... De annak nem örült senki, hogy eljött a faluba, és összeszedte a régi edényeket, a régi valamiket. Lili járt, felment a padokra és akárhova: elvitte, ami kellett neki. Valamit lökött érte. Nekem mondták, hogy ennek-annak írsz fizetést, ennek írsz 50 rubelt, annak 25 rubel fizetést.""5 b) , Lili néni bement az emberekhez, akkor régen nehéz világ volt, ő járt Nagypálfalva, Tegzeháza... az egész vidéken, felment a padra, összekotorta. Ki mondta azt neki, hogy nem adja? Na ki? Lehet, hogy adott nekiek egy kis pénzt, vagy mire van szükséged? De szerintem nem is ellenkeztek az emberek. [...] Őneki nem volt párdon, hát mondta nekem, hogy menjek én 115 B.18., magyar nő, Bodnya. 116 B.9., magyar férfi, Csatóerdő.
