Page 151 [151]
OCR
e 3. IDENTITÁS- ÉS EMLÉKEZETPOLITIKAI GYAKORLATOK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT Az előző fejezetekben láthattuk, hogy a kárpátaljai vidéki, falusi települések 1945 utáni mesterséges átalakítása és átszervezése végső soron különböző szintű és eltérő minőségű függőségi kapcsolatok és egyenlőtlenségi viszonyok kialakításához, konszolidációjához és megerősítéséhez vezetett. E kapcsolatok közül - a posztkolonialista szemléletű szakirodalmat összefoglalva — Böröcz József négy aspektusnak: 1. az egyenlőtlen gazdasági csere- és elosztási rendszerek létrehozásának, 2. a megszállt területek kulturális gyarmatosításának, 3. az állami bürokratikus-hatalmi intézmények exportálásának, 4. a geopolitikai expanziónak a jelentőséget hangsúlyozta. S ezeket az attribútumokat a birodalmi centrum és a periferikus területek között kialakuló függőségi viszonyok legfontosabb jellemzőiként közelítette meg." A Kárpátalja szovjetizációjával foglalkozó történeti, szociológiai, kultúratudományi szakirodalom ezeknek a — kolonozäciös keretben is leírható — strukturális változásoknak számos részproblémáját tárta fel. A rendszerváltás után a magyar és ukrán kutatók legjelentősebb része az aszimmetrikus gazdasági kapcsolatok és redisztribúciós rendszerek elemzése kapcsán például részletesen tárgyalta az anyagi erőforrások államosításának és centralizálásának (kollektivizálás, kuláktalanítás, lakossági fogyasztás korlátozása, jövedelemének elvonása) több mozzanatát.?§ Az 1944-ben megszállt terület kulturális gyarmatosítását elemezve pedig olyan témákat világítottak meg részletesebben, mint a két világháború közötti időszakban kialakult oktatási rendszer és iskolahálózat szovjet mintára történő átszervezése, 66 a régióban található vallási közösségek (római és görögkatolikusok, protestánsok) és egyházi intézmények felszámolása," továbbá a nemzeti nyelvek másodnyelvvé tételének folyamata, azaz az oroszosító nyelv-, nemzetiseg- Es betelepitesi politika.’® Ezekben az elemzésekben ugyanakkor a szovjet ällamhatalomhoz és az időhöz (a temporalitáshoz) való sokrétű — identitás- és emlékezetpolitikai — viszony kérdésköre eddig nem kapott kellő figyelmet. 364 Böröcz 2001. A kelet-európai országok közül Ukrajnát posztkoloniális térségként vizsgálja például: Etkind 2011: 133-137, Hagen 2014; Korek 2007; Kuzio 2002; Pavlyshyn 1992. 36 Dupka 2014; Dupka - Korszun 1997, Korszun 2014; Miscsanyin 2000, 2009. 366 Fedinec 1996, 1997, 1999; Koszty6 2014. 367 Botlik 1997; Fejős 1997, Génczi 2013; Danyilec — Miscsanyin 2013. 368 Kapitany 2013; Malec 2004; Csernicsk6 2010; Gazdag 2014.
