Page 141 [141]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT * 139 es csoporttagjai felelötlenül be akartäk csapni a »dohänyvältöt«. Kilenc bál dohänyt szällitottak be, s mind a kilencet vissza is hoztäk. Az ok az, hogy a bedolgozandó dohányból a zöld kacsukat nem válogatták ki. Természetesen csalafintasägukat lelepleztek, s az összes dohänyt visszautasitottäk.”’* A több évig tartó sztahanovista és &Elmunkäsmozgalom ellenere a dohánytermesztés alacsony produktivitása jelentősen nem változott. Az 1970. évi beszámolóban a kolhozelnök csalódottságának adott hangot, és szomorúan jegyezte meg, hogy továbbra is , határozott nehézségeink vannak a dohánytermelés terén. A múlt évben 150 ha területen termeltünk dohányt, és erről leadtunk az államnak mindössze 498 mázsát. Ez azt jelenti, hogy hektáronként 4, 2 g-t termeltünk. Hogy még teljesebb legyen a kép, meg kell mondanunk, hogy egy mázsa dohány önköltségi ára 257,19 rubel volt, míg az értékesítéskor 203,70 rubelt kaptunk. Tehát a január 1-ig leadott 395 mázsa dohányra is ráfizettünk 23,721 rubelt. Hol a nem megtermett hektároknak a ráfordított költsége? És ez így megyen az utóbbi időben évről évre."31 A gazdasági sikertelenség miatt a kolhoz vezetősége az ágazatban alkalmazott termelési és munkaszervezeti formák átfogó reformjára kényszerült. Az 1960-as évek második felétől kísérleti jelleggel bevezették a kolhozba a részes művelést (lokális szóhasználat szerint: a , feles dohányt"), aminek hatására a településen minden évben nőtt az önállóan gazdálkodó, családi munkaszervezetben végzett dohánytermesztés jelentősége: 1967-ben még csak 7, 1968-ban 19, 1969-ben pedig már több mint 200 család termelt feles dohányt.? A reszes müvelessel gondozott dohänyföldeken a kolhoz 15,4 q/ha ätlagos terméshozamot ért el, ami 5,3-8,4 mäzsäval haladta meg a kollektiv mödszerrel végzett termelést, ami nem csupán a kolhoznak, de a termelést végző családoknak is jelentős anyagi hasznot hozott. 1974-től ezért a csatóerdői kollektív gazdaság teljes egészében áttért erre az új művelési módszerre." A fent elmondottakat összefoglalva, úgy tűnik tehát, a kolhozmunkások nem pusztán elszenvedői vagy passzív alanyai voltak az erőszakos, centralizált nagyüzemi termelésnek, hiszen bizonyos technikákkal - a munka szabotálásával, a termelési eredmények rontásával, rossz minőségű munkával, a munkahely és/vagy a termelés elhagyásával - kisebb módosításokat eszközöltek a szovjet gazdasági rendszeren. A dohanytermelés és — illetve ahogyan azt a korábban idézett példáknál láthattuk — a kollektiv termelés különböző ágazataiban az 1945 előtti magántulajdon vagy a tradicionális családi kisüzemi termelés egyes elemeinek a visszaállításával, részleges restaurációjával sok esetben lényegi változtatásokra kényszerítették magát az államot. 340 NJKHLR 1969d: 33. 341 NJKHLR, 1970c: 8. 32 NJKHLR, 1969b: 10. 343 NJKHLR 1973b: 11.
