Page 131 [131]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT + 129 pénzjövedelemre tett szert. Ezt a kolhoz 6 év leforgása alatt (!) mindössze 6,67 mázsa búza- és 595 mázsa kukoricapótdíj felszámolásával egészítette ki, ami — pl. az éves hektáronkénti termelési mutatókhoz viszonyítva — kifejezetten alacsonynak volt mondható. (Búzából a csatóerdői kollektív gazdaságban egy év alatt, 1960-ban például hektáronként 15 mázsát, 1965-ben 26,9 mázsát, kukoricából pedig 362 és 42,2 mázsát állítottak elő.) Ezeknek a kiegészítő juttatásoknak a jelentőségét azonban leginkább az csökkentette, hogy a kolhozisták pótdíjainak a tényleges kifizetését az adminisztratív elit különféle külső tényezőktől — leginkább a kolhozisták szabálysértésétől — tette függővé, amelyek kifizetésére így számos esetben egész egyszerűen nem került sor. Az egyik, 1961-ben hozott vezetőségi határozat például kimondta, hogy amennyiben a kolhozban , valakit lopáson kapnak, mindenfajta pótfizetést meg kell vonni tőle".?!! Ezt az alapelvet egy évvel később már kiterjesztették a törvénysértő személyek családtagjaira is. , Abban az esetben, ha valaki lopást vagy bármilyen más törvénytelenséget követ el [...] függetlenül attól, hogy az adott személy dolgozik-e vagy sem, amennyiben a lopás bizonyított, vagy [az illető] el van fogva a helyszínen, pótfizetést nem számolnak fel az adott család egyetlen tagjának sem." A kollektív gazdaságban elkövetett szabálytalanságok (lopás, hanyagság, károkozás, munkafegyelem megsértése stb.) miatt 1960-1970 között összesen 565 főt büntettek meg, ebből 90 személy esetében az elit fő- vagy mellékbüntetésként a megtermelt javak után járó pótdíjazás teljes megvonását szabta ki. Ugyanezek a szigorú szankciók vonatkoztak azonban azokra az alkalmazottakra is, akik el akarták hagyni az agrártermelést, illetve — a magasabb bérek és kedvezőbb munkakörülmények reményében - a távolabbi (belső-ukrajnai) térségközpontokban, ipari nagyvárosokban igyekeztek munkát keresni. Ennek a munkavállalói csoportnak az elvándorlását korlátozta az az 1962. február 6-án elfogadott határozat, amely előírta, hogy , aki engedély nélkül hagyja el a kolhozban a munkát, annak ne fizessék ki a pótdíjazást".?! A kollektív gazdaságot vezető elit hierarchikusan felépített, szegmentált csoportot alkotott, ami meghatározta a csoporton belül kialakult egyenlőtlenségi viszonyokat és jutalmazási gyakorlatokat is. A nómenklatúra első számú vezetője a kolhozelnök volt, aki az erőforrások, a földterületek, a munkaalkalmak, a javak termelése és redisztribúciója felett átfogó ellenőrzési jogot gyakorolt. Ezáltal pedig nem csupán a kollektív gazdaságban, hanem az azon kívüli térben, az állami intézmények egész lokális rendszerében a legnagyobb hatalmi, politikai autoritással rendelkező személy volt. A csatóerdői kolhoz traktorbrigádjának egykori vezetője a településen belüli hatalmi viszonyokra és az azt meghatározó társadalmi szereplőkre a következőképpen emlékezett vissza: 31 NJKHLR 1961b: 64. 32 NJKHLR 1962: 13. 318 Uo. 2.
