Page 129 [129]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ® 127 2.3.3. A vidéki gazdasági-politikai elit privilégiumai A csatóerdői kolhoz fizetési bérlistái alapján 1970-ben a helyi adminisztratív-gazdasági elithez a következő tisztségeket betöltő személyek tartoztak: 1 kolhozelnök, 1 pártbizottsági titkár, 2 agronómus, 2 állattenyésztési szakember, 3 állatorvos, 7 könyvelő, 1 közgazdász, I növényvédő mérnök, 1 munkaügyi ellenőr, 6 gépkezelő technikus, 1 biztonságtechnikai mérnök, 2 farmvezető, 8 brigadéros és 31 lánkavezető. Ez a káderelit, a termelés gyakorlati feladatait végrehajtó parasztsághoz képest, számarányát tekintve abszolút kisebbséget alkotott. 1970. január 1-jén - azaz több mint két évtizeddel a szovjet megszállás és a kollektív termelési rendszer bevezetése után (!) — Csatóerdőn az öt falu gazdaságát szervező kolhozvezetőség mindössze 67 főből állt. Ez az adott gazdaságban foglalkoztatottak összlétszámának (2729 fő) mindössze 2,4%-ät tette ki.?® Figyelemre méltó, hogy a káderelithez tartozó személyek között csupán négy főnek volt felsőfokú iskolai végzettsége; ez utóbbiak közül pedig kizárólag három fő la főkönyvelő, az állatorvos és a biztonságtechnikai mérnök) töltött be szakirányú végzettségének megfelelő pozíciót. A gazdaság első számú vezetője, a kolhozelnök - amint azt korábban jeleztük — történelem szakos tanári diplomával látta el feladatait. A nómenklatúra tagjainak kétharmada (43 f6) a „munkäsosztälyböl” felemelkedett (azaz többnyire paraszti szärmazäsü) brigädvezetök, länkäsok, valamint gépkezelők voltak, akiknek 6996-a csupán elemi iskolát végzett. A teljes káderosztály egyharmada (26 fő) a kommunista párt tagja volt, 4 fő pedig tagjelölt pozíciót töltött be. A csoport több mint fele (37 fő) pártonkívüli személy volt, akiknek a többsége -— egy-két kivételtől eltekinve — a legalacsonyabb tisztsegü (brigädvezetö, länkavezetö), iskolázatlan káderek közé tartozott.95 A kollektív gazdaság szervezeti hierarchiájában különböző pozíciókat betöltő káderek, különösen az adminisztratív-gazdasági elit és az egyszerű kolhozmunkások közötti gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségeket — egyéb tényszerű információk hiányában - jól érzékeltetik a rendelkezésünkre álló jövedelmi adatok. A csatóerdői kolhoz elnökének 1970-ben például 312 ledolgozott munkanap után összesen 5100 rubelt, azaz napi 16 rubelt fizettek ki. Ugyanebben az évben a vezetői-szakértelmiségi munkaköröket lelnökhelyettes, farm- és brigádvezető, könyvelő, agármérnök, közgazdász, nyilvántartó stb.) betöltő személyzet évente 2440—-3910 rubelt keresett; jövedelmük naponta tehát 7,8-12,5 rubel között mozgott. Ezzel szemben a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben dolgozó kolhozmunkások napi bére 1970-ben — ahogyan azt 305 NJKHLR, 1970a: 1-14. 306 Uo.
