A munkaszervezeti hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő, gyen¬
gébb érdekérvényesítő képességű társadalmi csoportoknál a kolhoz ve¬
zetősége a relatíve kis léptékű törvénysértéseket is gyakran aránytalanul
nagy büntetésekkel sújtotta. Az egyik vezetőségi ülés jegyzőkönyve sze¬
rint például Bara Endre, a csatóerdői kolhoz elnöke, 1963-ban tetten érte
A. Károly brigádvezető feleségét, aki 10 kg karalábét lopott a gazdaság
kertészetéből. Ezért a cselekedetért a karalábé árának (10 rubel) megfizetésén
kívül A. Vilmától levonták az egész évi pótdíjazását, megbüntették férjét,
A. Károly brigádvezetőt 5 munkanapra, valamint levonták pótfizetésének
50 százalékát. A büntetés részeként — a férj kivételével — elbocsátották a
kolhozból az egész családot. Ezenkívül elmozdították posztjáról N. Lajos
őrt is, mivel nem óvta meg a kolhozvagyont, és nem látta el megfelelően
a feladatát. Egy másik alkalommal, ugyancsak a kolhozelnök a vezetőségi
tagoknak jelezte, hogy 1967. október 11-én elfogta T. Imrét, a 2. állatfarm
műszaki dolgozóját, aki munkahelyéről táskájában tápot lopott. Az elnök
javaslatára az elkövetőt elbocsátották állásából és megfosztották az 1967-es
évi pótdíjazásától. Ezenkívül megbüntették , a felelőtlen hozzáállásért H.
elvtárs farmvezetőt, az őrt, Sz. Bélát és a malom munkásait: T. Tibort és
V. Jenôt 5-5 rubelre.”?°6
Az idézett példák alapján úgy tűnik, hogy a hatalmi elit nem csupán a
szabálysértéseket közvetlenül elkövető egyéneket, hanem gyakran az egyé¬
nek társadalmi mikrokörnyezetét is büntette; a helyi faluközösség alapvető
szociális (rokonsági, baráti, munkahelyi) kapcsolatainak lerombolásán vagy
legalábbis a kolhozmunkások hagyományos társadalmi tőkéjének?" gyen¬
gítésén keresztül megpróbálta megerősíteni az állampolgárok gazdasági,
társadalmi, politikai lojalitását az új, szocialista államhoz.