Page 122 [122]
OCR
120 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK volt szükség. Ennek érdekében a kolhoz vezetősége számos olyan intézkedést hozott, amelynek a népesség mesterséges felduzzasztása — Foucault szavai szerint a lakosság , eredeti térbeli beágyazottságának megszüntetése és funkcionális áthelyezése"??? — volt az elsődleges célja. Ezek közé tartozott például az a meglehetősen korán, 1962-től kialakult gyakorlat, hogy a környező falvakban (Vápahát, Nagypálfalva, Tegzeháza, Darnó) a családot alapítani szándékozó fiatalok számára saját származási településükön nem adtak telekhelyet; a kolhoz elsősorban a településcsoport központjában, Csatóerdőn engedélyezte új házak építését és földterületek kimérését. A beköltöző népesség elhelyezésére a kolhoz 1961 és 1975 között a falu meglévő lakásállományhoz (429 lakás) további 552 — a kor viszonyai szerint modernnek számító -— lakóházat épített hozzá (lásd 5. melléklet); továbbá mintegy 8 új településrészt (Gorkij utca, Majakovszkij utca, Ifjúsági utca, Petőfi utca, Paládi út, Gagarin utca, Kossuth L. utca, Móricz Zs. utca) alakított ki. Mindez megfelelően érzékelteti a településfejlesztési politika által indított mesterséges népesedési folyamatok Ítelepülések közötti lakosságcsere, egyoldalú népességkoncentráció, belső migráció stb.) hatalmas mértékét. A vidéki települések infrastrukturális fejlesztésére, a lakosság térbeli koncentrációjára irányuló intézkedések - amint az köztudott — a korabeli szocialista urbanizációs fejlesztéspolitika tágabb kontextusába illeszkedtek." A vizsgált faluban látható tervszerű betelepítések és település-összevonások megvalósítása azonban mindemellett számos gyakorlati cél megvalósítására is alkalmas volt: egyrészt lehetővé tette a nagyüzemi termelés hatékonyságának növelését, illetve a kollektív termelést akadályozó bizonyos tényezők (lopás, feketemunka, munkaelkerülés stb.) csökkentését. Ezenkívül az államhatalmat képviselő helyi adminisztratív-gazdasági elit számára elősegítette a fegyelmezés hatékonyságának fokozását, és jelentékenyen bővítette a társadalmi ellenőrzés lehetőségeit. (A fegyelmezési technikák egyes rendszerelemeit lásd a 11. ábrán.) A kolhozban elterjedt fegyelmezési gyakorlatok szerkezeti felépítésére vonatkozóan további fontos tanulságokat szolgáltathatnak a megbüntetett személyek foglalkozásszerkezeti megoszlásával kapcsolatos adatok. A 7. táblázat tanúsága szerint tíz év alatt a szűk értelemben vett politikai-gazdasági elit (kolhozelnök, elnökhelyettes, párttitkár) egyetlen tagja ellen sem indult szabálysértési eljárás. A megbüntetett személyek között a relatíve jobb gazdasági és munkafeltételek között dolgozó szakértelmiségi és parasztkáderek száma szintén elenyésző volt; a két foglalkozási csoport együttes aránya nem haladta meg a 8,4%-ot. A büntetö intézkedések valamivel több mint egyharmada ([37,899-a) a kollektív vagyonhoz és erőforrásokhoz (mezőgazdasági gépek, eszközök) hozzáférést biztosító őrök, raktárnokok, anyagfelelősök, 293 A térbeli (újralfelosztást és funkcionális elrendezést mint fegyelmezési technikát részletes elemzi Foucault 1990: 193-202. 294 A szocialista urbanizációs politika ideológiai hátterének, cselekvési terveinek erdélyi párhuzamai kapcsán lásd R. Süle 1990; Demeter 2014; Biró 1994.
