Seite 122 [122]
120 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK
volt szükség. Ennek érdekében a kolhoz vezetősége számos olyan intézkedést
hozott, amelynek a népesség mesterséges felduzzasztása — Foucault szavai
szerint a lakosság , eredeti térbeli beágyazottságának megszüntetése és
funkcionális áthelyezése"??? — volt az elsődleges célja.
Ezek közé tartozott például az a meglehetősen korán, 1962-től kialakult
gyakorlat, hogy a környező falvakban (Vápahát, Nagypálfalva, Tegzeháza,
Darnó) a családot alapítani szándékozó fiatalok számára saját származási
településükön nem adtak telekhelyet; a kolhoz elsősorban a településcsoport
központjában, Csatóerdőn engedélyezte új házak építését és földterületek
kimérését. A beköltöző népesség elhelyezésére a kolhoz 1961 és 1975 között
a falu meglévő lakásállományhoz (429 lakás) további 552 — a kor viszonyai
szerint modernnek számító -— lakóházat épített hozzá (lásd 5. melléklet);
továbbá mintegy 8 új településrészt (Gorkij utca, Majakovszkij utca, Ifjúsági
utca, Petőfi utca, Paládi út, Gagarin utca, Kossuth L. utca, Móricz Zs. utca)
alakított ki. Mindez megfelelően érzékelteti a településfejlesztési politika által
indított mesterséges népesedési folyamatok Ítelepülések közötti lakosságcsere,
egyoldalú népességkoncentráció, belső migráció stb.) hatalmas mértékét.
A vidéki települések infrastrukturális fejlesztésére, a lakosság térbeli kon¬
centrációjára irányuló intézkedések - amint az köztudott — a korabeli szo¬
cialista urbanizációs fejlesztéspolitika tágabb kontextusába illeszkedtek."
A vizsgált faluban látható tervszerű betelepítések és település-összevonások
megvalósítása azonban mindemellett számos gyakorlati cél megvalósítására is
alkalmas volt: egyrészt lehetővé tette a nagyüzemi termelés hatékonyságának
növelését, illetve a kollektív termelést akadályozó bizonyos tényezők (lopás,
feketemunka, munkaelkerülés stb.) csökkentését. Ezenkívül az államhatalmat
képviselő helyi adminisztratív-gazdasági elit számára elősegítette a fegyelmezés
hatékonyságának fokozását, és jelentékenyen bővítette a társadalmi ellenőrzés
lehetőségeit. (A fegyelmezési technikák egyes rendszerelemeit lásd a 11. ábrán.)
A kolhozban elterjedt fegyelmezési gyakorlatok szerkezeti felépítésére
vonatkozóan további fontos tanulságokat szolgáltathatnak a megbüntetett
személyek foglalkozásszerkezeti megoszlásával kapcsolatos adatok. A 7. táb¬
lázat tanúsága szerint tíz év alatt a szűk értelemben vett politikai-gazdasági
elit (kolhozelnök, elnökhelyettes, párttitkár) egyetlen tagja ellen sem indult
szabálysértési eljárás. A megbüntetett személyek között a relatíve jobb gaz¬
dasági és munkafeltételek között dolgozó szakértelmiségi és parasztkáderek
száma szintén elenyésző volt; a két foglalkozási csoport együttes aránya nem
haladta meg a 8,4%-ot. A büntetö intézkedések valamivel több mint egy¬
harmada ([37,899-a) a kollektív vagyonhoz és erőforrásokhoz (mezőgazdasági
gépek, eszközök) hozzáférést biztosító őrök, raktárnokok, anyagfelelősök,
293 A térbeli (újralfelosztást és funkcionális elrendezést mint fegyelmezési technikát részletes
elemzi Foucault 1990: 193-202.
294 A szocialista urbanizációs politika ideológiai hátterének, cselekvési terveinek erdélyi
párhuzamai kapcsán lásd R. Süle 1990; Demeter 2014; Biró 1994.