Page 119 [119]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ? 117 A falu első jelentősebb ipari egységét, a téglagyárat, amely — a visszaemlékezések szerint — kezdetben magasabb presztízsű munkahelynek számított (ahol a ,,tisztesebb”, , jobb asszonyok" dolgoztak),?§? az 1970-as évek második felétől la munkalehetőségek bővülésével és az ipari bérmunkát végzők életkörülményeinek javulásával) a kolhozmunkások többsége már igyekezett elkerülni. Ezért az adott színteret a kolhozt vezető politikai-gazdasági elit egyre gyakrabban használta a kollektív gazdaságon belüli fegyelmezés helyeként: , Hogyha vót egy traktorista és azt megfogva [az elnök vagy a vezetőség] valamivel... hogy elvitt egy pricep porondot [sódert] vagy valamit. . . levette a munkábul, és betette a téglagyárba — a vót a büntetőláger. Betette oda dógozni egy hónapra. Vagy kiküldte a brigádba kapálni. Tudod, az nagyon nehéz munka vót, a megbüntetetteket inkább ide tették. 69-be indult meg a gyár, akkor született meg a lyányom, 71-be már keresni kellett a munkásokot, mert nem vót, aki dógozzon. Pláne a férfi erő hiányzott. Akkor oszt küldte la vezetöseg] a büntetölägerbe fele a munkäsokot.”?® 288 Az egyik bodnyai asszony a csatöerdöi teglagyärra és az ott dolgozó üzemi (ipari) munkäsok korabeli társadalmi státuszára a következőképpen emlékezett vissza: , Az elején, amikor még nem vót úgy munkalehetőség, amikor még újdonság vót a téglagyár, hogy is mondjam neked, akkor ott még ilyen jobb asszonyok dógoztak, meg akinek gyermeke vót, annak is megfelelő vót, mert fél napot kellett csak dógozni. A kereset olyan 120-150 rubel vót. Ha 100 rubelünk megvót, akkor még 12 rubelt kaptunk hozzá ilyen progresszivkát, hűségpénzt. Téglát gyártottunk, később meg oszt vótak már ilyen alagcsövek, érted. A kemencénél férfiak dógoztak, de így már lankákban. Tizenegy kocsitoló vót, hat máglázó vót, három lentárul leszedő vót egy lánkába. Én lentaszedő vótam, mert nekem az tetszett. — B. S.: Itt is volt nehezebb, meg könnyebb munka a téglagyáron belül? — Persze, hogy vót, persze. Úgy is fizettek. A lentaszedőnek más fizetése vót, a kocsitolónak megint más tarifa vót, a máglázóknak megint, azok kerestek a legtöbbet. Meg vót, akik csinálták a helyet, ágyakot, így mondtuk, sínpucoló -— szóval minden munkára más fizetés vót. — B. S.: A hetvenes évek elején még csak magyarok dolgoztak itt? — Akkor még egy cigány se. Csak magyarok és mondom neked, hogy olyan tisztes asszonyok. Mint mondjuk H. Irén néni, ű is ott dógozott, igen. Akkor G. Ili néni, úgyhogy nem a sepredékek dógoztak ott, én úgy mondom meg, ahogy van. Hát ilyenek dógoztunk, de meg kellett becsülni, hogy ott maradjunk azon a helyen, mert hát az akkorába ez jó munka vót. Meg tudod, mondjuk, aki a mezőn vót, nem mehetett, hogy most én a mezőrül megyek a téglagyárba, vagy a téglagyárbul megyek ide vagy oda dolgozni. Nem lehetett menni, ha ott kezdte. Később már, mikor már aztán ugyi mindenki unta azt a nagy nehéz munkát... Kezdte unni, akkor már keresgetni kellett a munkásokat, mert nem vót aki dógozzon. Pláne a férfi erő. Akkor oszt, ha a férfiakot, ha valahon úgy büntettek — nőket nem, mert nők vótak mindig elegen, férfiak viszont nem vótak annyin a kemencénél -, és akkor odatették egy-egy hónapra, ha meg vót büntetve. ..". B.16., magyar nő, Bodnya. (Kiemelés — B. S.) 289 B.14., magyar férfi, Csatóerdő.
