Seite 119 [119]
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ? 117
A falu első jelentősebb ipari egységét, a téglagyárat, amely — a visszaemlé¬
kezések szerint — kezdetben magasabb presztízsű munkahelynek számított
(ahol a ,,tisztesebb”, , jobb asszonyok" dolgoztak),?§? az 1970-as évek máso¬
dik felétől la munkalehetőségek bővülésével és az ipari bérmunkát végzők
életkörülményeinek javulásával) a kolhozmunkások többsége már igyeke¬
zett elkerülni. Ezért az adott színteret a kolhozt vezető politikai-gazdasági
elit egyre gyakrabban használta a kollektív gazdaságon belüli fegyelmezés
helyeként:
, Hogyha vót egy traktorista és azt megfogva [az elnök vagy a vezetőség]
valamivel... hogy elvitt egy pricep porondot [sódert] vagy valamit. . . levette
a munkábul, és betette a téglagyárba — a vót a büntetőláger. Betette oda
dógozni egy hónapra. Vagy kiküldte a brigádba kapálni. Tudod, az nagyon
nehéz munka vót, a megbüntetetteket inkább ide tették. 69-be indult
meg a gyár, akkor született meg a lyányom, 71-be már keresni kellett a
munkásokot, mert nem vót, aki dógozzon. Pláne a férfi erő hiányzott.
Akkor oszt küldte la vezetöseg] a büntetölägerbe fele a munkäsokot.”?®
288 Az egyik bodnyai asszony a csatöerdöi teglagyärra és az ott dolgozó üzemi (ipari) mun¬
käsok korabeli társadalmi státuszára a következőképpen emlékezett vissza: , Az elején,
amikor még nem vót úgy munkalehetőség, amikor még újdonság vót a téglagyár, hogy is
mondjam neked, akkor ott még ilyen jobb asszonyok dógoztak, meg akinek gyermeke vót,
annak is megfelelő vót, mert fél napot kellett csak dógozni. A kereset olyan 120-150 rubel
vót. Ha 100 rubelünk megvót, akkor még 12 rubelt kaptunk hozzá ilyen progresszivkát,
hűségpénzt. Téglát gyártottunk, később meg oszt vótak már ilyen alagcsövek, érted.
A kemencénél férfiak dógoztak, de így már lankákban. Tizenegy kocsitoló vót, hat máglá¬
zó vót, három lentárul leszedő vót egy lánkába. Én lentaszedő vótam, mert nekem az
tetszett. — B. S.: Itt is volt nehezebb, meg könnyebb munka a téglagyáron belül? — Persze,
hogy vót, persze. Úgy is fizettek. A lentaszedőnek más fizetése vót, a kocsitolónak megint
más tarifa vót, a máglázóknak megint, azok kerestek a legtöbbet. Meg vót, akik csinálták
a helyet, ágyakot, így mondtuk, sínpucoló -— szóval minden munkára más fizetés vót. —
B. S.: A hetvenes évek elején még csak magyarok dolgoztak itt? — Akkor még egy cigány
se. Csak magyarok és mondom neked, hogy olyan tisztes asszonyok. Mint mondjuk H.
Irén néni, ű is ott dógozott, igen. Akkor G. Ili néni, úgyhogy nem a sepredékek dógoztak
ott, én úgy mondom meg, ahogy van. Hát ilyenek dógoztunk, de meg kellett becsülni,
hogy ott maradjunk azon a helyen, mert hát az akkorába ez jó munka vót. Meg tudod,
mondjuk, aki a mezőn vót, nem mehetett, hogy most én a mezőrül megyek a téglagyárba,
vagy a téglagyárbul megyek ide vagy oda dolgozni. Nem lehetett menni, ha ott kezdte.
Később már, mikor már aztán ugyi mindenki unta azt a nagy nehéz munkát... Kezdte
unni, akkor már keresgetni kellett a munkásokat, mert nem vót aki dógozzon. Pláne a
férfi erő. Akkor oszt, ha a férfiakot, ha valahon úgy büntettek — nőket nem, mert nők vó¬
tak mindig elegen, férfiak viszont nem vótak annyin a kemencénél -, és akkor odatették
egy-egy hónapra, ha meg vót büntetve. ..". B.16., magyar nő, Bodnya. (Kiemelés — B. S.)
289 B.14., magyar férfi, Csatóerdő.