Oldal 97 [97]
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT " 95
tésnek ez a mélyreható strukturális változása — a vidék nagyfokú iparosítása
és modernizációja mellett — szoros összefüggésben állt azokkal az agrárélet¬
forma alapjait érintő és egyre átfogóbb állami jogkorlátozó intézkedésekkel,
amelyeket a lakosság egy része kezdetben csak nagyon nehezen vett tudo¬
másul, illetve fogadott el.
A levéltári forrásokban számos olyan esetet találhatunk, amelyek arról
tanúskodnak, hogy a helyi lakosság különféle módszerekkel megpróbálta
korábbi földhasználati jogát restaurálni: a gazdálkodó családok visszafog¬
lalták például az államtól saját földterületeiket, vagy a levágott, elkobzott
kertjeikben — a hatósági figyelmeztetések ellenére — továbbra is a megszokott,
döntően az 1948 előtti föld- és birtokhasználati szokásokat követték. Az
idézhető példák közül itt csupán kettőt említenék.
A kolhoz vezetősége 1965. július 4-én tárgyalta két csatóerdői lakos ügyét.
A jegyzőkönyv szerint , Cs. Károly elvtárs önkényesen bekebelezett 0,22
hektárt és B. József 0,25 hektárt a kolhoz földjéből. A kolhoz vezetősége és
az ellenőrző bizottság több ízben figyelmeztette őket, hogy adják vissza az
elfoglalt földeket a kolhoznak. [...] Minden figyelmeztetés ellenére azonban
Cs. és B. nem adták vissza a földet, ezzel megsértették a mezőgazdasági szö¬
vetkezet alapszabályzatát. A pártbizottság titkára, Zseba elvtárs, a kolhozisták
pártbizottsága nevében [így azt] ajánlotta, hogy zárják ki a fent említetteket
a kolhoz tagságából. Elhatározták: a mezőgazdasági szövetkezet alapszabály¬
zatának megsértése miatt kizárni Cs. Károlyt és B. Józsefet a kolhoztagok
sorából."?3! Hasonló esetről készített jelentést a kolhoz ellenőrző bizottsága
is. A bizottság 1966. augusztus 30-án ismertette S. Sándor csatóerdői lakos
ügyét, aki , mint a múlt évben, úgy ebben az évben is [...] önkényesen leszedte
a gyümölcsöt és lekaszálta a szénat a levägott 0,17 hektär häztäjijäröl”,??
ezért a vezetőségi tagok úgy döntöttek, hogy a nevezett személy megbüntetése
érdekében az ügyet átadják a népbíróságnak.
A kolhoz által végrehajtott telekátmérések és földelkobzások miatt a
vizsgált településen 1968-ban a mezőgazdasági termelésre hasznosított
összterület (3192,8 ha) csupän 8,9%-a (269 ha) maradt a kolhozmunkäsok
magäntulajdonäban, ami magäba foglalta a kisegitö gazdasägok területeit
is.233 Igy a hatärvideki települeseken lényegében az 1970-es &vek közepeig ¬
az erdélyi falvakhoz hasonlóan? — nem fejlődött ki az állami szférán kívüli
magántermelői szektor, az ún. második gazdaság. E feltételek között a falusi
családok gazdasági szükségletei kielégítésének egyetlen módja a kollektív
vagyon egyéni visszaszerzése, eltulajdonítása, kisajátítása (a közös tulajdon
„szetlopäsa”) volt.
231 NKHLR 1965b: 16.
22 NKHLR 1966: 43.
233 Uo.
234 Oláh 2004: 131.