Oldal 97 [97]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT " 95 tésnek ez a mélyreható strukturális változása — a vidék nagyfokú iparosítása és modernizációja mellett — szoros összefüggésben állt azokkal az agráréletforma alapjait érintő és egyre átfogóbb állami jogkorlátozó intézkedésekkel, amelyeket a lakosság egy része kezdetben csak nagyon nehezen vett tudomásul, illetve fogadott el. A levéltári forrásokban számos olyan esetet találhatunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy a helyi lakosság különféle módszerekkel megpróbálta korábbi földhasználati jogát restaurálni: a gazdálkodó családok visszafoglalták például az államtól saját földterületeiket, vagy a levágott, elkobzott kertjeikben — a hatósági figyelmeztetések ellenére — továbbra is a megszokott, döntően az 1948 előtti föld- és birtokhasználati szokásokat követték. Az idézhető példák közül itt csupán kettőt említenék. A kolhoz vezetősége 1965. július 4-én tárgyalta két csatóerdői lakos ügyét. A jegyzőkönyv szerint , Cs. Károly elvtárs önkényesen bekebelezett 0,22 hektárt és B. József 0,25 hektárt a kolhoz földjéből. A kolhoz vezetősége és az ellenőrző bizottság több ízben figyelmeztette őket, hogy adják vissza az elfoglalt földeket a kolhoznak. [...] Minden figyelmeztetés ellenére azonban Cs. és B. nem adták vissza a földet, ezzel megsértették a mezőgazdasági szövetkezet alapszabályzatát. A pártbizottság titkára, Zseba elvtárs, a kolhozisták pártbizottsága nevében [így azt] ajánlotta, hogy zárják ki a fent említetteket a kolhoz tagságából. Elhatározták: a mezőgazdasági szövetkezet alapszabályzatának megsértése miatt kizárni Cs. Károlyt és B. Józsefet a kolhoztagok sorából."?3! Hasonló esetről készített jelentést a kolhoz ellenőrző bizottsága is. A bizottság 1966. augusztus 30-án ismertette S. Sándor csatóerdői lakos ügyét, aki , mint a múlt évben, úgy ebben az évben is [...] önkényesen leszedte a gyümölcsöt és lekaszálta a szénat a levägott 0,17 hektär häztäjijäröl”,?? ezért a vezetőségi tagok úgy döntöttek, hogy a nevezett személy megbüntetése érdekében az ügyet átadják a népbíróságnak. A kolhoz által végrehajtott telekátmérések és földelkobzások miatt a vizsgált településen 1968-ban a mezőgazdasági termelésre hasznosított összterület (3192,8 ha) csupän 8,9%-a (269 ha) maradt a kolhozmunkäsok magäntulajdonäban, ami magäba foglalta a kisegitö gazdasägok területeit is.233 Igy a hatärvideki települeseken lényegében az 1970-es &vek közepeig az erdélyi falvakhoz hasonlóan? — nem fejlődött ki az állami szférán kívüli magántermelői szektor, az ún. második gazdaság. E feltételek között a falusi családok gazdasági szükségletei kielégítésének egyetlen módja a kollektív vagyon egyéni visszaszerzése, eltulajdonítása, kisajátítása (a közös tulajdon „szetlopäsa”) volt. 231 NKHLR 1965b: 16. 22 NKHLR 1966: 43. 233 Uo. 234 Oláh 2004: 131.
