A lopások legnagyobb része — majdnem kétharmada - az állattartáshoz
szükséges takarmányfélék (zöldtakarmány, széna, szalma, kukorica, gabo¬
na), továbbá fűtő- és építőanyagok [fa, deszka, homok, kő, mész, cement,
üveg, pala stb.) beszerzésére irányult (lásd 6. ábra). A vizsgált időszakban
jelentösnek (20,1%) tünik ezenkivül a zöldseg- &s gyümölcskerteszetek
termékeinek (paprika, paradicsom, káposzta, burgonya; alma, szilva; stb.)
megdézsmálása is. Az esetek további részében a kolhoz dolgozói kisebb
élőállatokat, élelmiszer-alapanyagot (baromfi, sertés; tej, tejföl, tojás) vagy
különféle tárgyi és technikai eszközöket (hordó, bicikli, villanymotor stb.)
tulajdonítottak el.
A takarmány- és zöldséglopások magas arányát az állattartáshoz és nö¬
vénytermeszhez szükséges földterület (legelő, szántó, kert) állami kisajátítása
és a korábbi birtokhasználati stratégiák betiltása, illetve fokozatos ellehetet¬
lenítése magyarázhatja.
Az általam vizsgált határvidéki települések — morfológiai jellemzőik alap¬
ján — a szalagtelekes falvak csoportjába tartoztak. Így az itt élő lakosok,
háztulajdonosok egymás mellett fekvő keskeny, hosszú, szalag alakú telkei
eredetileg nem csupán a beltelkeket (házhely, gazdasági udvar, konyhakert),
hanem a gazdálkodásból élő családok szántóföldjének egy részét is magukba
foglalták. A paraszti kertgazdaságok az 1940-es évek második feléig a falusi