86 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK
parlamenti képviselőként szorosabb kapcsolatokat ápolt a megyei és országos
nómenklatúra tagjaival, ami — a régióban található más vidéki kollektív gaz¬
daságok vezetőhez képest - a , Béke" Kolhoz számára privilegizált hozzáférést
biztosított bizonyos gazdasági és fejlesztési erőforrásokhoz:
„Na €s az igazat is meg kell vallani, hogy én mint képviselőnek azért
könnyebben nyíltak az ajtók. Tudod, hát az... hogy ott vótam azokkal,
miniszterekkel, meg ezzel-azzal, csak könnyebben szót tudtam érteni,
mintha... be se engednék sokszor egy egyszerű embert... és ugye tudtam
gépeket szerezni, mert akkor nehéz vót a gépesítés, nem vót ennyi sok
gépkibocsátás, szóval gyártás nem vót. Gépeket szereztem, építőanyagot
szereztem, pénzünk kezdett lenni, fellendítettük a dohánytermesztést,
fellendítettük kérlek szépen a kertészetet, fellendítettük az állattenyésztést,
ahogy jött a pénz, jól kezdtünk fizetni, ennek következtében az emberek
jövedelme... szóval amikor van, jobban lehet fegyelmet tartani. Ha pedig
fegyelmet tartol, akkor jobb a rend is, nincs széthúzás."
A csatóerdői kolhoz - javarészt az új elnök szervezőkészségének, valamint a
gép- és gyáripari fejlesztéseknek köszönhetően — az 1970-es évek második
felére Kárpátalja egyik legnagyobb és legeredményesebb (, élenjáró") üzemévé,
mintagazdaságává vált, amely a gazdasághoz tartozó falvakban korábban
nem látott mértékű infrastrukturális beruházásokat hajtott végre. Új utakat,
köz- és lakóépületeket: iskolákat, klubokat, orvosi rendelőket, fürdőket, bol¬
tokat, sport- és egyéb létesítményeket épített, és az ott élő lakosság jövedelmi
viszonyait, életkörülményeit, művelődési lehetőségeit minőségileg növelte a
korábbi évtizedekhez képest.
A kolhozelnöknek a , falu felemelésé"-ben — a település modernizációjá¬
ban, kulturdlis-gazdasdgi fejl6désében — betdltétt megktilénbéztetett (,,po¬
zitív") szerepe és egyéni teljesítménye a korszak történeti emlékezetében is
megjelenik. A helyiek megfogalmazása szerint ő volt az a vezető, aki , fel
tudta lendíteni a gazdaságot", , Össze tudta fogni a népet", , széppé tette",
, kiemelte, építette a falut", , törődött a falu"-val, , gyárakat épített, csinálta
a konzervgyárat, a téglagyárat, konzervgyárat, ládagyárat, akkor drótkötőt,
vidámparkot". Az elnök és az általa vezetett kollektív gazdaság — regionális
és országos viszonylatban is — kiemelkedő gazdasági eredményei, sikerei a
szovjet propagandának (a korabeli újságcikkeknek, irodalmi riportázsoknak,
filmeknek) is az egyik hangsúlyos, visszatérő toposza lett. Sőt, a rendszervál¬
tás utáni faluról szóló nyilvános politikai lantikommunista, posztszocialista)
diskurzusokban is rendre megjelent.
vezetőségi gyűlésre behívtuk, megszégyenítettük, tudod. Elkövettük, hogy fogjuk meg a
lopást. Mert az olyan dolog, ha dógozik 2000 ember a kolhozba mindegyik csak egy rubel
értéket lop el, az kétezer, de 300 nap alatt az már 600 ezer, ugye?" (Uo.; kiemelés — B. S.)
213 Uo.