Seite 71 [71]
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT " 69
Az államszocialista korszak végére a kolhoz — amint az a fenti idézetből is
jól látható — egy olyan kiterjedt intézményhálózatot működtetett, amelyen
keresztül a lokális erőforrások (a lakosság föld- és birtokviszonyai, a rendel¬
kezésre álló termelőeszközök, a kolhozmunkások társadalmi és földrajzi
mobilitása, szociális és kulturális élete stb.) szinte teljes spektruma felett
átfogó ellenőrzést gyakorolt. Mindez lehetővé teszi számunkra, hogy az adott
intézményen keresztül a helyi társadalom összetett belső hatalmi, gazdasági,
társadalmi viszonyait tanulmányozzuk.
Az államszocialista korszakban az informális gazdasági cselekvések termé¬
szetesen a kárpátaljai vidéki, falusi társadalmakban sem kizárólag az államilag
szervezett tervgazdaság keretei között, azaz az ún. szocialista szektor vagy az
első gazdaság terrénumán belül szerveződtek meg. A kelet-európai államszo¬
cialista rezsimekben -— amint arra többen is rámutatnak!" - az informalitás¬
nak egyebek mellett meghatározó strukturális eleme volt a családi kisüzemi
gazdálkodás, az állam által illegálisnak tekintett vagy bizonyos elemeiben
engedélyezett háztáji élelmiszer- és árutermelés. Ennek elemzésére azonban
a kötetben nem terek ki, ket - pragmatikusnak mondható - oknál fogva.
Az egyik, hogy az általam vizsgált településeken a családi kisüzemi termelés
háztartási jövedelmekben játszott gazdasági szerepe, azaz a szakirodalom által
, második gazdaság"-nak nevezett magántermelés szférája csak a szocializmus
későbbi időszakában, az 1970-es évek végétől — tehat a Brezsnyev-korszak
utolsó periódusában - tett szert nagyobb jelentőségre. Ezzel a korszakkal
azonban a könyv behatóan nem foglalkozik. Másfelől az adott lokális szín¬
térrel (tehát a kötetben bemutatott öt kárpátaljai faluval) kapcsolatban nem
találtam olyan kvalitatív levéltári forrást, kortársi beszámolót (pl. naplót,
személyes vagy családi levelezést, gazdasági feljegyzéseket stb.), amely az
államszocialista korszakban az egyéni kisüzemi, háztáji gazdálkodás leírás¬
hoz történeti referenciákat, ezáltal pedig a két korszak (a tervgazdaság és a
piacgazdaság időszakának) összehasonlító-komparatív elemzéséhez megfelelő
kontextuális hátteret biztosíthatott volna.
A kötet 2. fejezetében a szovjet politikai diktatúrának arra a révid (1960¬
1970 közötti) időszakára koncentrálok, amikor még nem a magánszektor
megerősödése, hanem épp ellenkezőleg: az állam jogkorlátozó intézkedései
(a háztáji kertek, földek méretének csökkentése, a magángazdálkodás még
megmaradt elemeinek a felszámolása, a helyi lakosság urbanizációja), vala¬
mint a bürokratikus állami és szövetkezeti szektoron — az első gazdaságon
— belüli informális gazdasági stratégiák (lopás, munkalassítás, feketemunka
stb.) elterjedése volt főként a jellemző.
Ennek megfelelően a továbbiakban az elemzés fókuszába a kollektív
gazdaságnak mint a vizsgált falvak mindennapi gazdasági-politikai életét
befolyásoló formális intézménynek a vizsgálatát állítom. Ezt a témát két,
172 Lásd tos" 1990; Pető - Szakács 1985; Sampson 1987; Verdery 1993; stb.