Oldal 67 [67]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT * 65 Az 1944-es szovjet megszállás előtti kommunista mozgalom képviselői azonban az új hatalmi szerkezet személyi állományának csupán kisebb hányadát tették ki. Az állam saját intézményrendszereit a helyi társadalom mäs mobilizälödni akarö elemeiböl (az „üj kommunistäkböl”), illetve a järäs központi vezetése által kinevezett káderekből (a helyi közvélemény szerint az ,idegenekből") szervezte meg. Ez utóbbiak struktúrán belül elfoglalt, meglehetősen felértékelt pozícióját megfelelően jelzi, hogy egészen 1983-ig a községnek nem volt helyi származású és/vagy magyar nemzetiségű párttitkára: , Mikor bejöttek az oroszok, rögtön két oldalra tették akommunistákat. . . Egy pár ember belekerült [az apparátusbal. A vérbeli kommunistákat azonban mind ódalra tették, jöttek az új pártemberek, akiket rögtön beagitáltak, meg akit behoztak a rendszerrel. Ezeket tettek be: katonatiszteket, volt munkaszógálatos zsidóságot... Na, hát ezeknek adták rögtön a hatalmat. Meg osztán rögtön, abba a pillanatba kezdték nyomni befele a vadságot laz ukránokat, oroszokat] arrunen [onnan]. Persze azokrul az öregekrül, a régi kommunistakrul azok hallani se akartak.”! A falusi nómenklatúra tagjainak kiválogatását jelentősen meghatározta az a körülmény, hogy a szovjet állam az új politikai, gazdasági, társadalmi rendszer kiépítéséhez a vidéki társadalmakban egy ellenséges térként percipiált valóság keretei között fogott hozzá. A hatalom , magyarságképét" ezáltal az általános politikai bizalmatlanság jellemezte, amit jól szemléltet a megyei pártbizottság egyik ukrán nemzetiségű, vezető beosztású tisztségviselőjének korabeli jelentése is: , Nálunk Kárpátalján körülbelül 120 ezer magyar van. Ez a 120 ezer magyar ráteszi a bélyegét a munkánk jellegére. Ezt a lakosságot bolsevik hatás alá kell, hogy vonjuk, növelni kell aktivitásukat a szocialista építésben. Érthető, hogy ezen az úton óriási nehézségekkel találkozunk. Előszöris nálunk kevés magyar kommunista van, és azok a kommunisták, akik a magyarok között élnek és dolgoznak, ideológiai értelemben nem eléggé edzettek, keveset dolgoznak a bolsevik párt történelmének elsajátítása érdekében, a politikai, ideológiai szint felemelése terén. Egyes magyar kommunisták lenézőnek tartják megtanulni az orosz vagy az ukrán nyelvet. Vannak olyan magyar érzelmű ukrán kommunisták, akik nem értik az orosz és az ukrán kultúra fontosságát. Mint például: az ungvári energetikai vállalat pártszervezetének titkára, Akkerman, lenézőnek tartja megtanulni az orosz és az ukrán nyelvet. Én, mondja 163 B.4., magyar férfi, Bodnya. (Kiemelés — B. S.)
