Seite 67 [67]
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT * 65
Az 1944-es szovjet megszállás előtti kommunista mozgalom képviselői
azonban az új hatalmi szerkezet személyi állományának csupán kisebb
hányadát tették ki. Az állam saját intézményrendszereit a helyi társadalom
mäs mobilizälödni akarö elemeiböl (az „üj kommunistäkböl”), illetve a järäs
központi vezetése által kinevezett káderekből (a helyi közvélemény szerint
az ,idegenekből") szervezte meg. Ez utóbbiak struktúrán belül elfoglalt,
meglehetősen felértékelt pozícióját megfelelően jelzi, hogy egészen 1983-ig a
községnek nem volt helyi származású és/vagy magyar nemzetiségű párttitkára:
, Mikor bejöttek az oroszok, rögtön két oldalra tették akommunistákat. . .
Egy pár ember belekerült [az apparátusbal. A vérbeli kommunistákat azon¬
ban mind ódalra tették, jöttek az új pártemberek, akiket rögtön beagitáltak,
meg akit behoztak a rendszerrel. Ezeket tettek be: katonatiszteket, volt
munkaszógálatos zsidóságot... Na, hát ezeknek adták rögtön a hatalmat.
Meg osztán rögtön, abba a pillanatba kezdték nyomni befele a vadságot
laz ukránokat, oroszokat] arrunen [onnan]. Persze azokrul az öregekrül,
a régi kommunistakrul azok hallani se akartak.”!
A falusi nómenklatúra tagjainak kiválogatását jelentősen meghatározta az a
körülmény, hogy a szovjet állam az új politikai, gazdasági, társadalmi rend¬
szer kiépítéséhez a vidéki társadalmakban egy ellenséges térként percipiált
valóság keretei között fogott hozzá. A hatalom , magyarságképét" ezáltal az
általános politikai bizalmatlanság jellemezte, amit jól szemléltet a megyei
pártbizottság egyik ukrán nemzetiségű, vezető beosztású tisztségviselőjének
korabeli jelentése is:
, Nálunk Kárpátalján körülbelül 120 ezer magyar van. Ez a 120 ezer magyar
ráteszi a bélyegét a munkánk jellegére. Ezt a lakosságot bolsevik hatás
alá kell, hogy vonjuk, növelni kell aktivitásukat a szocialista építésben.
Érthető, hogy ezen az úton óriási nehézségekkel találkozunk. Előszöris
nálunk kevés magyar kommunista van, és azok a kommunisták, akik a
magyarok között élnek és dolgoznak, ideológiai értelemben nem eléggé
edzettek, keveset dolgoznak a bolsevik párt történelmének elsajátítása
érdekében, a politikai, ideológiai szint felemelése terén.
Egyes magyar kommunisták lenézőnek tartják megtanulni az orosz vagy
az ukrán nyelvet. Vannak olyan magyar érzelmű ukrán kommunisták,
akik nem értik az orosz és az ukrán kultúra fontosságát. Mint például:
az ungvári energetikai vállalat pártszervezetének titkára, Akkerman,
lenézőnek tartja megtanulni az orosz és az ukrán nyelvet. Én, mondja
163 B.4., magyar férfi, Bodnya. (Kiemelés — B. S.)