Seite 55 [55]
BEVEZETÉS " 53
Az államhatalom és a lokális társadalmak közötti kapcsolatok komple¬
xitásából, rétegzettségéből és szituativitásából adódó problémák feloldása
érdekében a hazai kutatás az elmúlt években számos alternatív terminust
vezetett be a társadalomtörténeti kutatások diskurzusába. Ö. Kovács József
például az , alkalmazkodó ellenállás" kategóriáját használta azoknak a
válaszreakcióknak a jellemzésére, amelyek segítségével 1945 után a ma¬
gyarországi falusi népesség megpróbált védekezni a szovjet államhatalom
külső beavatkozásaival — az erőszakos kollektivizälässal, az iparositässal, a
falu „paraszttalanitäsäval” — szemben.!2? Olah Sándor a székelyföldi magyar
települések kapcsán az államhoz való viszonynak három korabeli ideáltípusát
— az azonosulás, a passzív rezisztencia, valamint a hatalommal szembeni
ellenállás technikáit — különböztette meg, és tartotta meghatározónak.?$
Nagy Netta a Duna-Tisza-közi homokhätsägi telepiiléseken az 1948-1956
között hozott pártállami intézkedésekkel (beszolgáltatási kötelezettség,
jövedelemelvonás, a tulajdonjog megsértése és egyéb állami korlátozások)
szemben a kitérés, a hatalmi kényszer elszenvedését, valamint a látszólagos
belenyugvás stratégiáit találta a falusi közösségek legkarakteresebb védekező
magatartásának. Majtényi György a , reziliencia" (rugalmas ellenállás)
fogalmát használta a Kádár-rendszerben azoknak a kirekesztett, kizárt
társadalmi csoportoknak (szegényeknek, cigányoknak) a jellemzésére, akik¬
nek tagjai — alávetett strukturális pozíciójuknál fogva — bizonyos mértékig
láthatatlanok maradtak a korabeli hatalom számára, és ezáltal a diktatúra
keretei között is megőrizték különállásukat, illetve integritásuk és cselekvési
autonómiájuk egy jelentős részét.!5
A diktatórikus állam és a városi, vidéki lakosság kapcsolatminőségét elemző
szakirodalomból - a további példák idézése nélkül is — láthatóan a diktatúrá¬
ban élők magatartásformáinak egymásnak ellentmondó, sok esetben antago¬
nisztikus folyamatokból és stratégiai viselkedésekből álló képe rajzolódik ki.
Ha ezt a tärsadalomkepet elfogadjuk, több elemzésre váró kérdés merül fel.
mellett. Ilyen például annak belátása, hogy a szovjet politikai diktatúrában az állampol¬
gárok hétköznapi cselekedetei nem a priori voltak politikai tettek: azok elsődleges célja
nem a pártállami rendszer elleni lázadás vagy annak közvetlen lerombolása, megdöntése
volt. E hétköznapi aktivitási formák többsége - elfogadva Scott érvelését — csupán azáltal
töltődött fel politikai tartalommal, hogy az állam olyan új Ítulajdoni, gazdasági, társa¬
dalmi, politikai) viszonyokat teremtett, amelyek keretei között az alávetett csoportok
túlélési technikái , ellenállásnak" minősültek; a hivatalos ideológiát sértő cselekvőket az
állam egész egyszerűen , ellenálló"-ként azonosította és sok esetben rendszerint ekként
is bánt velük.
122 Ö, Kovács 2012: 134. A , paraszttalanítás" történeti fogalmához, illetve társadalom- és
politikatörténeti hátteréhez lásd Kovách 2003a: 28-41.; Gyäni 2003: 71-76.; Harcsa
2003: 77-85.; Laki 2003: 87-92.; Kovach 2003b: 105-108.
18 Oláh 1996.
14 Nagy 2013.
125 Majtényi 2015.