Page 53 [53]
OCR
BEVEZETÉS " 51 gális-formális elemek és piaci mechanizmusok keveredése, koegzisztenciája la, b) a jellemző, ami az adott jelenségek határainak elmosódásához, jogi státuszának variabilitásához és folyamatos fluktuációjához vezet. Azt gondolom továbbá, hogy a gazdasági cselekvések társadalmi megítélése, illetve az azokhoz kapcsolódó erkölcsi normák, morális alapelvek egyetlen jól körülhatárolható lokális közösségben sem homogének, tehát nem egységesek, a csoport minden egyes tagja által rendszerint nem osztottak (c). Így besorolásuk pusztán társadalmi megítélésük ítiltott, elfogadott, támogatott voltuk) alapján nem egykönnyen lehetséges, vagy csupán egy reduktív (,,csoportista") szemlélet eredménye lehet. A könyv posztszocialista (1991 utáni) időszakot tárgyaló részében ezért a vizsgált kárpátaljai településeken megfigyelhető illegális határgyakorlatokat (az ember-, cigaretta- és drogcsempészetet) — tekintettel azok hibrid szervezeti felépítésére, informális beágyazottságukra és relatív magas társadalmi elfogadottságukra — szintén az informális gazdaság kategóriájába tartozó jelenségekként értelmezem. Az államszocializmussal foglalkozó fejezetek fogalmi-elméleti kerete — az adott korszak hagyományos történeti megközelítésétől [(modernizációs, totalitárius, revizionista) eltérően — ahhoz a jelenkortörténeti kutatási irányzathoz kapcsolódik, amelyben hangsúlyos szerepet kap a diktatúrában való társadalmi részvétel (social participation) és a politikai hatalmat övező mikroszituációs folyamatok (micro-situational process) kérdésköre. A külföldi szerzők közül ilyen szemléletű kutatást végzett például Jan T. Gross, aki az általam is érintett — széles értelemben vett — mai nyugat-ukrajnai (korábban lengyelországi) terület 1939-1941 közötti szovjet megszállásának társadalmi hatásait vizsgálta." A szerző szerint a szovjet csapatok által elfoglalt területeken a vidéki lakosság korábban elnyomott rétegei tömegesen áramlottak be az újonnan létrehozott rendvédelmi szervekbe és végrehajtó bizottságokba, ahol nagyon gyakran a forradalom jelszavával álcázták egyéni, partikuláris céljaikat. A feljelentés és besúgás intézményeit hívták segítségül ahhoz, hogy bosszút álljanak korábbi ellenségeiken, és megtorolják egyéni sérelmeiket. Ennek érdekében felhasználták a megszálló hatalom hivatali apparátusát, amely révén nemritkán monopolizálták az erőszakot, a szerző kifejezését használva mintegy , privatizálták" a diktatórikus államot." Egy másik kutató, Sheila Fitzpatrick — ugyancsak a hatalommal való együttműködés társadalmi funkcióit hangsúlyozva — arra a következtetésre jutott, hogy az államszocializmusban a feljelentés, a besúgás elsősorban a , gyengék fegyvere" (weapons of the week) volt, amely egyfelől lehetőséget teremtett a lokális gazdasági, társadalmi, politikai tőke újraelosztásához, másfelől azon115 Gross 1984. 116 Jo. 114-122.
