Seite 53 [53]
BEVEZETÉS " 51
gális-formális elemek és piaci mechanizmusok keveredése, koegzisztenciája
la, b) a jellemző, ami az adott jelenségek határainak elmosódásához, jogi
státuszának variabilitásához és folyamatos fluktuációjához vezet.
Azt gondolom továbbá, hogy a gazdasági cselekvések társadalmi megítélése,
illetve az azokhoz kapcsolódó erkölcsi normák, morális alapelvek egyetlen
jól körülhatárolható lokális közösségben sem homogének, tehát nem egysé¬
gesek, a csoport minden egyes tagja által rendszerint nem osztottak (c). Így
besorolásuk pusztán társadalmi megítélésük ítiltott, elfogadott, támogatott
voltuk) alapján nem egykönnyen lehetséges, vagy csupán egy reduktív (,,cso¬
portista") szemlélet eredménye lehet.
A könyv posztszocialista (1991 utáni) időszakot tárgyaló részében ezért a
vizsgált kárpátaljai településeken megfigyelhető illegális határgyakorlatokat
(az ember-, cigaretta- és drogcsempészetet) — tekintettel azok hibrid szerve¬
zeti felépítésére, informális beágyazottságukra és relatív magas társadalmi
elfogadottságukra — szintén az informális gazdaság kategóriájába tartozó
jelenségekként értelmezem.
Az államszocializmussal foglalkozó fejezetek fogalmi-elméleti kerete
— az adott korszak hagyományos történeti megközelítésétől [(modernizáci¬
ós, totalitárius, revizionista) eltérően — ahhoz a jelenkortörténeti kutatási
irányzathoz kapcsolódik, amelyben hangsúlyos szerepet kap a diktatúrában
való társadalmi részvétel (social participation) és a politikai hatalmat övező
mikroszituációs folyamatok (micro-situational process) kérdésköre.
A külföldi szerzők közül ilyen szemléletű kutatást végzett például Jan T.
Gross, aki az általam is érintett — széles értelemben vett — mai nyugat-ukrajnai
(korábban lengyelországi) terület 1939-1941 közötti szovjet megszállásának
társadalmi hatásait vizsgálta." A szerző szerint a szovjet csapatok által el¬
foglalt területeken a vidéki lakosság korábban elnyomott rétegei tömegesen
áramlottak be az újonnan létrehozott rendvédelmi szervekbe és végrehajtó
bizottságokba, ahol nagyon gyakran a forradalom jelszavával álcázták egyéni,
partikuláris céljaikat. A feljelentés és besúgás intézményeit hívták segítségül
ahhoz, hogy bosszút álljanak korábbi ellenségeiken, és megtorolják egyéni
sérelmeiket. Ennek érdekében felhasználták a megszálló hatalom hivatali
apparátusát, amely révén nemritkán monopolizálták az erőszakot, a szerző
kifejezését használva mintegy , privatizálták" a diktatórikus államot." Egy
másik kutató, Sheila Fitzpatrick — ugyancsak a hatalommal való együttmű¬
ködés társadalmi funkcióit hangsúlyozva — arra a következtetésre jutott,
hogy az államszocializmusban a feljelentés, a besúgás elsősorban a , gyengék
fegyvere" (weapons of the week) volt, amely egyfelől lehetőséget teremtett a
lokális gazdasági, társadalmi, politikai tőke újraelosztásához, másfelől azon¬
115 Gross 1984.
116 Jo. 114-122.