Oldal 38 [38]
OCR
36 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK érdekében, hogy teljesítsék a velük szemben támasztott ideológiai elvárásokat. A szerző amellett érvel, hogy a mindennapi kommunikációs helyzetekben az efféle cselekvések az állampolgárok között kialakították az állammal szembeni látszólagos engedelmesség, vagyis a kétszínűség [duplicity), valamint az azzal gyakorta együtt járó összejátszás (complicity) kultúráját. Mindez egyfelől a rendszer hosszú távú, mesterséges Í(társadalmi) fenntartásának az egyik fontos komponensévé vált, miközben — más összefüggésben — egyszersmind hozzájárult annak végső összeomlásához is.? A Kligman által leírt szerepjátékokat, reaktív cselekvéseket és mimetikus gyakorlatokat Bhabha a kolonizáló hatalommal szembeni , ravasz eldzékenység”-nek (sly civility),5° James Scott pedig — mds összefüggésben — a ,szinlelés politikäja”-nak (politics of dissimulation) nevezte. Ez utóbbi kifejezés egyben arra is utal, hogy ezek a látszólag szétszórt, jelentéktelennek tűnő egyéni ellenállási formák társadalmilag organizált, azaz rendezett elemekből álló rendszert alkotnak, amelyeknek a hatékonysága — különösen az autoriter politikai rezsimekben - nem kis részben a rejtőzködés, a láthatatlanság, a felügyelet és az ellenőrzés kijátszásának sikerességétől függ. Ahogyan azt Scott megfogalmazza: , Az alávetett csoportok történelmében a mindennapi politika túlnyomó részben a színlelés politikája, amelynek során az ellenállásnak mind a szimbólumait, mind a gyakorlati részét leplezni kell. A nyílt sértegetés helyébe a pletyka, a gúnynevek használata és a jó hír tönkretétele lép; a közvetlen fizikai támadás helyett szabotázshoz folyamodnak, gyújtogatnak, és álruhás személyek fenyegetnek éjnek idején (például Captain Swing, a Rebecca Felkelők, Les Demoiselles); munkamegtagadás helyett hanyagsággal lassítják a munkát, és selejtet termelnek; adó elleni lázadás vagy felkelés helyett kibújnak alóla, és eltitkolják adataikat. A politikai küzdelem mindezen formái épp a hódolat, az engedelmesség és a lojalitás nyilvános szférájának felszíne alatt zajlanak." Az elmondottakból az következik, hogy az államszocialista korszak levéltari forrásaiban látható informális cselekvések (az adminisztratív-nómenklatúra-elit és a kolhozmunkások hétköznapi ellenállási és együttműködési stratégiái) vagy azoknak legalábbis egy jelentős része szintén a különböző motivációkból — a megfélemlítés, az erőszak, a nyomásgyakorlás, esetenként a könnyebb boldogulás, az önvédelem, az egyéni érdekek könnyebb érvényesítése céljából — elkövetett kamuflázs, tettetés, álcázás és megtévesztés jelenségkörébe tartozott.?? 9 Kligman 1998. 50 Bhabha 1994, 51 Scott 1996: 125. (Kiemelés — B. S.) 52 Az államszocialista korszakra vonatkozó visszaemlékezésekben, azaz nem a kortársi forrásokban, hanem az utólagos interpretációkban nagyon gyakran előfordul az álengedelmesség, a színlelés, a megtévesztő magatartások narratívája. Az alábbi interjúalany egy olyan lopás-történetet idéz fel, amelynek a tanúsága szerint a lokális társadalom tagjai
