Oldal 38 [38]
36 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK
érdekében, hogy teljesítsék a velük szemben támasztott ideológiai elvárásokat.
A szerző amellett érvel, hogy a mindennapi kommunikációs helyzetekben az
efféle cselekvések az állampolgárok között kialakították az állammal szem¬
beni látszólagos engedelmesség, vagyis a kétszínűség [duplicity), valamint az
azzal gyakorta együtt járó összejátszás (complicity) kultúráját. Mindez egyfelől
a rendszer hosszú távú, mesterséges Í(társadalmi) fenntartásának az egyik
fontos komponensévé vált, miközben — más összefüggésben — egyszersmind
hozzájárult annak végső összeomlásához is.?
A Kligman által leírt szerepjátékokat, reaktív cselekvéseket és mimetikus
gyakorlatokat Bhabha a kolonizáló hatalommal szembeni , ravasz
eldzékenység”-nek (sly civility),5° James Scott pedig — mds összefüggésben —
a ,szinlelés politikäja”-nak (politics of dissimulation) nevezte. Ez utóbbi
kifejezés egyben arra is utal, hogy ezek a látszólag szétszórt, jelentéktelen¬
nek tűnő egyéni ellenállási formák társadalmilag organizált, azaz rendezett
elemekből álló rendszert alkotnak, amelyeknek a hatékonysága — különösen
az autoriter politikai rezsimekben - nem kis részben a rejtőzködés, a lát¬
hatatlanság, a felügyelet és az ellenőrzés kijátszásának sikerességétől függ.
Ahogyan azt Scott megfogalmazza: , Az alávetett csoportok történelmében
a mindennapi politika túlnyomó részben a színlelés politikája, amelynek
során az ellenállásnak mind a szimbólumait, mind a gyakorlati részét lep¬
lezni kell. A nyílt sértegetés helyébe a pletyka, a gúnynevek használata és
a jó hír tönkretétele lép; a közvetlen fizikai támadás helyett szabotázshoz
folyamodnak, gyújtogatnak, és álruhás személyek fenyegetnek éjnek idején
(például Captain Swing, a Rebecca Felkelők, Les Demoiselles); munkameg¬
tagadás helyett hanyagsággal lassítják a munkát, és selejtet termelnek; adó
elleni lázadás vagy felkelés helyett kibújnak alóla, és eltitkolják adataikat.
A politikai küzdelem mindezen formái épp a hódolat, az engedelmesség és
a lojalitás nyilvános szférájának felszíne alatt zajlanak."
Az elmondottakból az következik, hogy az államszocialista korszak levél¬
tari forrásaiban látható informális cselekvések (az adminisztratív-nómenk¬
latúra-elit és a kolhozmunkások hétköznapi ellenállási és együttműködési
stratégiái) vagy azoknak legalábbis egy jelentős része szintén a különböző
motivációkból — a megfélemlítés, az erőszak, a nyomásgyakorlás, eseten¬
ként a könnyebb boldogulás, az önvédelem, az egyéni érdekek könnyebb
érvényesítése céljából — elkövetett kamuflázs, tettetés, álcázás és megtévesztés
jelenségkörébe tartozott.??
9 Kligman 1998.
50 Bhabha 1994,
51 Scott 1996: 125. (Kiemelés — B. S.)
52 Az államszocialista korszakra vonatkozó visszaemlékezésekben, azaz nem a kortársi
forrásokban, hanem az utólagos interpretációkban nagyon gyakran előfordul az álenge¬
delmesség, a színlelés, a megtévesztő magatartások narratívája. Az alábbi interjúalany
egy olyan lopás-történetet idéz fel, amelynek a tanúsága szerint a lokális társadalom tagjai