Page 37 [37]
BEVEZETÉS " 35
és ügyviteli feladatokat, vagyis az adott intézmény gyakorlati működésével
kapcsolatos hétköznapi kérdéseket vitatták meg.
E vezetőségi ülések dokumentálását, jegyzőkönyvezését bár a törvény
előírta, az azokban szereplő adattartalmakat: az ülésen elhangzott felszóla¬
lásokról, előterjesztésekről, vitás kérdésekről, ügyekről készült szó szerinti
leiratokat nem kellett azonnal továbbítani a magasabb szintű (járási, megyei)
államigazgatási vagy egyéb szervek felé. A jegyzőkönyvek vezetésére a köz¬
ponti adminisztráció által rendszeresített, nyomdai úton előállított nyomtat¬
ványokat - tehát magukat a vezetőségi ülésekről szóló , köteteket" — a tárgyév
végén a kolhoz adattárában archíválták. Ezt követően pedig — néhány év
múlva - a járási közigazgatás központi levéltárának iratállományába kerültek.
Habár a kolhozvezetőségi elit az említett dokumentumokat minden bi¬
zonnyal egy lehetséges (, hipotetikusan" előrevetített) ellenőrzés kockázatával
számolva készítette el. Mégis — a levéltári tapasztalataim alapján — azok
konkrét adattartalmát a központi szervek a gyakorlatban nem, vagy csak
nagyon ritkán ellenőrizték. Az adott jegyzőkönyvekben ugyanis többnyire
olyan ügyviteli kérdések és kisebb léptékű szabálysértések találhatók (pl.
a kolhozmunkások nem akartak dolgozni, begyűjtötték a füvet a , kolhoz¬
mező" -ről, zöldséget, tojást loptak bizonyos üzemegységekből), amelyeknek
a kezelése vagy megoldása elsősorban az említett lokális intézmény, azaz a
csatóerdői kollektív gazdaság illetékességi körébe tartozott. Ezek alapján nem
tűnik valószínűnek, hogy a kolhozvezetőségi jegyzőkönyvek meghamisítását
bármilyen külső (regulatív ideológiai-politikai) körülmény motiválta volna.
Így azok hitelességében — szemben pl. a központi gazdasági tervosztálynak
leadott termelési jelentésekkel, gazdaságstatisztikai kimutatásokkal vagy a
kolhozelnök által elmondott éves közgyűlési beszámolókkal — nincs okunk
kételkedni.
A korszak levéltári forrásai kapcsán ugyanakkor felmerül egy másik, a
(történeti) megismerés részlegességének, korlátozottságának" tudatosítására
alkalmas további kérdés is.
Az államszocialista korszakkal foglalkozó kutatások hívják fel arra a fi¬
gyelmet, hogy a korabeli (pártállami) ideológia hipernormativitása, azaz az
egyén megfigyelése és nyilvános cselekvéseinek kiterjedt állami ellenőrzése,
felügyelete az állampolgárokat nemritkán színlelt, disszimulatív magatar¬
tásformák kialakítására késztette." Gail Kligman a ceausescui Románia
népesedés- és testpolitikája, a demográfiai reprodukció állami szabályozása
(az abortuszellenes törvények és propaganda) kapcsán mutatja be részleteiben
is ezt a jelenséget. Állítása szerint az 1960-as évektől az orvosok, a statiszti¬
kusok, a demográfusok tudatosan meghamisították az orvosi diagnózisokat,
a születési és halálozási statisztikákat és a hivatalos nyilvántartásokat annak
# Clifford 1999.
18 Kligman - Verdery 2011; Kligman 1998; Scott 1996; Verdery 1993: 193.; Kharkhordin
1999.