Oldal 118 [118]
OCR
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO kát. , Irodalmi krónika, elbeszélés, könyv vagy műkritika — sosem hiányzik Rio, S. Paulo, Pernambuco, Baía, Pará és a többi, kevésbé ismert szellemi központ jó lapjaiból"?? — írja Barros, és ezzel azt is jelzi, hogy a brazil sajtó világa többközpontú, az országos lapokon kívül a helyi szellemi élet is eltartja és megtölti saját újságjait. Nemcsak az tűnik fel neki, hogy milyen színes palettát kínál ez a pezsgő, nagyvárosi szellemi élet, hogy nincs két egyforma újság, mindegyik valami mást, eredetit akar, hanem az is, hogy a szerkesztők és publicisták civilizatórikus feladatuk és elhivatottságuk biztos tudatában dolgoznak.?" A költőknek szintén valamiféle magasztos célt kell szolgálniuk. Erről 1916-ban az Atlántida egy brazil tanár és pedagógiai gondolkodó, Jonathas Serrano (1885-1944) a költészet társadalmi szerepéről szóló szövegének közlésével foglalt állást. A költőnek kell, hogy legyen meggyőződése, objektív és szubjektív világlátása, felsőbb ideálja. Végső soron optimista szemléletmóddal, az Élet magas értékébe vetett biztos hittel kell rendelkeznie. Nem lehet romboló, ideges reakcióktól fűtött, beteges pesszimista. Állítson. Szavaljon. Ébressze fel a nemzeti érzést. Ez az, amire Brazíliában szükségünk van." Ennek a kissé komolykodó elhivatottságnak egy másik arcát mutatja meg Joáo do Rio, aki inkább ironikusan írja le Brazíliát mint az újságírók és poéták földjét: , A brazilok számára csak négy hivatás létezik: a politika, apénzügyek, a költészet és az újságírás. A gyerekek még alig tudnak olvasni, máris verseket faragnak, kéziratos újságot szerkesztenek, támadják a kormányt, és gazdaságpolitikáról vitatkoznak."??? A legnagyobb brazil napilapot nem a szövetségi fővárosban, hanem Sáo Paulóban adták ki. Az O Estado de Sáo Paulo (röviden O Estado vagy OESP) 349 | A cronica literaria, 0 conto, a critica de livros ou de arte — nunca faltam nas colunas dos bons jornais do Rio, de S. Paulo, de Pernambuco, de Baia, de Para, e doutros centros intelectuais menos conhecidos.’” BARROS (1918), 126. 350 BARROS (1913), im. 60. 351 „O poeta ha de ter pois uma doutrina, uma concepçäo do mundo objectivo e subjectivo, um ideal superior. Deve ser optimista, afinal e crer firmemente no alto valor da Vida. Näo serä um destruidor, um pessimista doentio de inspiracäo neurastenica. Affırmarä. Pregara. Levantarä o sentimento nacional. E do que precisamos no Brazil.’ Jonathas SERRANO: A funcäo social do poeta, Atläntida, no. 5. (1916. märcius 15.), 447. 32 „Ha, por&m, quatro vocagöes que o brasileiro tem sempre: a politica, as finanças, a poesia e o jornalismo. Os meninos mal comegam a ler, fazem versos, redigem jorleas manuscritos, atacam o governo e discutem economia politica” Paiz de jornalistas, in: Joao do RIO: No tempo de Wencesläo, Rio de Janeiro, Villas-Boas, 1917, 201.
