Oldal 114 [114]
OCR
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ krónikása leírta, hogy a nagy nemzetközi kikötőbe a világ minden tájáról rengeteg könyv érkezett, sok volt a könyvesbolt: ,,[...] könyvek mindenfelől: francia, német, angol, olasz, spanyol és portugál könyvek. Ragyogott a könyvesboltok kirakata." Az olvasásnak kultusza volt, de csak az elit körében, ahol a véleményformálásában is nagy szerephez jutott. A Párizsra figyelő brazilok számára az újság valami nagyon hasonlót jelentett, mint Marcel Proustnak: Majd megszemléltem az újságot, szellemi kenyerünket, mely még meleg volt a friss nyomástól és nyirkos a hajnali ködtől, amelyben kora hajnaltól osztogatják a szobalányoknak, akik a tejeskávéval viszik majd be gazdájukhoz ezt a varázslatos, megsokszorozható kenyeret, mely egy és tízezer egyszerre, s noha számtalan példányban jut el a házakba, mindenki számára egy és ugyanaz marad.??? Ugyanakkor kétségtelen, hogy az írástudatlanság adatai Brazíliában országosan meglehetősen rosszak voltak. José Veríssimo 1900-ban úgy kalkulált, hogy 1890-ben minden 100 brazilból, ha 16-17-en tudtak olvasni, ?? és ez a helyzet a Régi Köztársaság idején nem sokat változott. Ezért szokássá vált a közösségi hírfogyasztás, az újságcikkek nyilvános helyeken való felolvasása. Ahhoz hasonló módon, ahogy az Jorge Amado 1920-as években játszódó regényében a brazil vidéken történt a politikai agitációs anyagokkal: A röpcédulák eljutottak a városi munkásokon át az ültetvények néger nyomorultjaihoz, és lassan érezni lehetett a hatásukat. A röpcédulák nem sokat beszéltek, de a néhány keresetlen szóból, amit valamelyik munkás szótagolva kibetűzött írástudatlan társai előtt a munkásvityillók faggyúmécsese mellett, mind megértették..." Az újságkiadás mint üzleti vállalkozás, nemzetközi összehasonlításban viszony20" lag későn, csak az 1890-es évektől virágzott fel Brazíliában, és f6leg a nagyväro331 ol. . .] livros de toda a parte: livros francezes, allemáes, inglezes, italianos, hespanhoes e portuguezes. As montras das livrarias resplandecem.” Luiz EDMUNDO: O Rio de Janeiro do meu tempo, Rio de Janeiro, Imprensa Nacional, 1938, 701. 382 Marcel PROUST: Albertine nincs többé (A szökevény), ford.: Jancsó Júlia, Budapest, Atlantisz, 2005 [1925], 172. 333 Adatait idézi Nicolau SEVCENKO: Literatura como Missdo — Tensőes sociais e criacáo cultural na Primeira Republica, 4. ed. Sao Paulo, Editora Brasiliense, 1995 [1983], 88. 334 Jorge AMADO: Arany gyümölcsök földje, ford.: Hartai Emil, második magyar kiadás, Budapest, Európa, 1975 [1944], 188.
