Oldal 100 [100]
OCR
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ tiltakozott. Eredménytelenül. 1926-ban újabb adminisztratív szigorítás következett (az 1926. július 29-i 12008-as dekrétummal). Az elézetes cenzura intézményét a salazari Új Állam fenntartotta és megerősítette (az 1933. április 11-i 22469. sz. dekrétummal, majd az 1936. május 14-i 26589. sz. törvényerejű rendelettel). A sajtószabadságot Portugáliában csak az 1974-es forradalom után állították helyre.?** III.1.6. Barros luzo-brazil kampánya: szellemi kalandok és tényleges utazások Joáo de Barros pályájára, a luzo-brazil közeledés iránti, életre szóló elköteleződésére döntő hatást gyakorolt megismerkedése és mély barátsága brazil pályatársával. Barros és Joáo do Rio, mint tudjuk, 1909-ben Lisszabonban találkozott először. Pontosan tíz esztendeje, Lisszabonban egy hideg téli délutánon a sok műfajban alkotó szerző, Manuel de Sousa Pinto bemutatott nekem még egy költőt. Joáo de Barrost, aki éppen akkor tért haza Brüsszelt, Londont és Párizst érintő körútjáról. Igen civilizált férfi, azzal a fajta lelki derűvel, ami Bilacot is olyan zseniälissä tette és amit »vibrälé szellemnekx nevezünk??? — emlékezett később a döntő jelentőségű találkozásra a brazil vendég. Az ismeretségből és a kölcsönös szimpátiából hamarosan intenzív szakmai kapcsolat és barátság lett a két író között. Barros első brazíliai útját is Joáo do Rio meghívására tette, 1912-ben. Nem írásait népszerűsíteni, könyveit eladni kelt útra, ahogy azt a portugál írók többsége tette volna, hanem Brazíliát tanulmanyozni.””° Lényegében ezzel az úttal indult el a luzo-brazil közeledés kibontakoztatásáért indított kampánya. (Ebben a témában kiadott köteteinek jegyzékét Id. a IX.1.2. mellékletben.) Röviddel hazatérése után, 1912. november 14-én a lisszaboni Teatro da República színházban előadást tartott tengeren285 A cenzúrára és a sajtótörvényekre vonatkozóan vö. ROCHA i.m. 141-147. 289 , Exactamente, há dez anos, por uma fria tarde de inverno, em Lisboa, o polígrafo-artista, Manuel de Sousa Pinto, apresentou-me mais um poeta. Era Joáo de Barros, de volta de Bruxelas, de Londres, de Paris. Homem muito civilizado, com a alegria espiritual gue fazia o genio de Bilac, denominä-lo »luz em movimento«.” RIO [1918] i.m. 7. 290 BARROS (1913) i.m. 22. (Ez a kötet 1912. novemberi előadásának nyomtatásban megjelent szövege.)
